|
|
| Hispánia z.e 42-z.a. ?? | |
| Zászló | Címer |
|---|---|
| Térkép | |
| Himnusz | |
| Társadalom | |
| Főváros | Katlan (z.e 55-z.a. 263) |
| Hivatalos nyelvek | Hispán |
| Pénznem | Hispán pezó |
| Nemzeti Ünnepek | |
| Politika | |
| Államforma | Theokrácia |
| Földrajz | |
| Terület (366, legnagyobb) | 4 200 000 km2 |
| Kiterjedés | |
| Legnagyobb Népesség | 93 000 000 fő (366) |
| Történelem | |
| Alapítás | z.e. 42. Hispán megvilágosodás |
| Elődállamok | Ateista birodalom |
| Megszűnés | |
| Utódállamok | Zümi birodalom Új Hispánia Szabad Népeinek Köztársasága |
Katlan City
Mizo forrása
Hispánia az Ateista birodalom egyik szélső jelentéktelen tartományából nőtte ki magát Züm I. legnagyobb gyarmatosító szuperhatalmává.
Elhelyezkedése[]
Hispánia a Hispán félsziget dombos tájain terül el, kifejezetten előnyös pozicióban a Maré tenger bejáratánál. Nyugat és Dél nyugat felől a Maré tenger, Észak és Északnyugatról Derivatio és Borascas szigete, Észak Kelet felől Fortuna, keletről El Mizo és délről a Cazzo öböl határolja. Hispánia éghajlata enyhe és csapadékos, az óceán és tengernek köszönhetően az év nagy részében kellemes a hőmérséklet.
Természetföldrajza[]
A sok csapadék miatt hispánia dombjai termékenyek, a rengeteg dús legelő pedig otthont ad hispánia rengeteg szarvasmarhájának. A hispán dombokat felváltva erdős ligetek és zöld füves puszták borítják. A nyugati partvidék az év nagy részében csapadékos és barátságtalan, a belső területek viszont sokkal naposabbak otthont adva a népesség nagy részének. Hispánia természetkincsekben szegény, nem rendelkezik jelentősebb nyersanyagokkal.
Gazdasága[]
Hispánia lakossága nagy része mezőgazdasággal foglalkozott, a népesség nagy része vidéken kis falvakban húzódott meg. Az ateisták uralma alatt egy maroknyi város alakult ki leginkább kereskedelmileg kedvezőbb helyeken. A hispánok függetlenedése után sem változott nagyon ez a helyzet, a lakosság ugyan urbanizálódott de Hispánia városai nem nőttek meg nagyra - Katlant és még egy pár másikat leszámítva. Ahogy a Hispán birodalom felemelkedett úgy a fejlődés is gyorsult a városokban de birodalom központja pénzügyileg igazából Új Hispánia volt. Hispánia városai meggazdagodtak a gyarmati bevételekből, színpompás kastélyok és katedrálisok épültek, valamint műemlékek tucatjai díszítették Katlan tereit. A lakosság nagy része viszont szegény maradt és a földművelés maradt a domináns gazdasági szektor. Noha Hispánia előnyös pozícióban volt kereskedelmileg, a Níciakkal való versengésben többnyire alulmaradt és sosem tudott teljes befolyást szerezni a Maré tenger kikötői felett.
Történelem[]
Eredet[]
Hispánia eleinte nem volt más mint az Ateista birodalom egy félreeső, jelentéktelen tartománya. A Hispán identitás egy nemlétező fogalom volt, a helyi lakosság többnyire tanyákon vagy nomád módon élt és politikailag irreleváns volt. A helyzet politikailag stabil volt, az Ateisták a városokban éltek a helyiek pedig vidéki falvakban. Azonban a züm alapítása előtti 70-es években ez a helyzet változni kezdett. Virginus (az Intellektuális) elégedetlen volt a szituációval miután meghallotta hogy a hispán lakosság nagy része istenfélő és egyáltalán nem érdekeltek az ateizmus iránt. Haragtól vezérelve az Ateista uralkodó szervezetten és módszeresen próbálta megtéríteni a mit sem sejtő hispánokat az igaz hitre vagyis a hit hiányára. Azonban a helyiek nem szimpatizáltak az Ateista egyház szokásaival és ellenálltak az Ateisták próbálkozásaiknak.
Az ateisták nem hagytak fel próbálkozásaikkal kiváltva a helyiek haragját. Az összetűzések közepette az eddig hegyek között bujkáló aszketikus szerzetesrendek ismét kezdtek visszatérni a falvakba. Az eddig túl extrémnek és egyenesen fanatikusnak tartott papok elnyerték a nép támogatását az ateistákkal szemben. A többnyire írástudatlan hispán nép nem tudott hatékony ellenállást szervezni, viszont az edukált szerzetesek segítségével a falvak sikeresen szövetkeztek és egészen Fortunáig kiterjedt az új szövetség. Katlan volt az első város ahol a kisebbségben élő ateisták el lettek űzve a hispánok által egy véres felkelést követően. Z.e 56-ban Virginus váratlanul infarktusban elhunyt és utódja a kifejezetten inkompetens Chungus Maximus (a falánk) lett. Chungus rendkívül nagydarab volt, egyesek szerint kifejezetten elhízott. Ideje nagy részét a külön neki tervezett tolószékében töltötte amiből felállni nem tudott és többnyire csak evett. A megbénult ateista szervezésnek köszönhetően a hispánok sok belső, ritkán lakott területet szabadítottak fel sikeresen valamint keleten Duette és Torres városa fontos központja lett az ellenállásnak. Z.e 40-re az eddig többnyire decentralizált lázadás sikeresen egyesült és egy titkos szerzetesi tanács vezetésével robbanásszerűen felgyorsult a hispánok szerveződése. Z.e 30-ra a Hispán félsziget, Fortuna, El Teno és a Mizo völgye is a hispán szerzetesek uralma alatt állt. 10 év leforgása után Derivatio és Borascas szigete is megszabadult az ateisták uralmától és a hispánok névleges irányítása alá kerültek. Ezalatt az Ateisták elvesztettek több mint 4 uralkodót és nem nagyon tanúsítottak komoly ellenállást.
A gyors terjeszkedés után azonban a hispán vezetőség stratégiája megváltozott. A fanatikus szerzetesek tudták hogy mihelyst elmúlik az ateisták veszélye a hispán parasztok vissza fognak térni a békés életükbe, túrni fogják a földet és szabadok lesznek rájuk pedig nem lesz szükség és ismét el lesznek űzve a hegyekbe. Ezt nem hagyhatták hogy megtörténjen ezért a tanács nekilátott az új hispán állam megszervezésének és békét kötöttek az ateistákkal. A hispán szerzetesek templomok építésébe kezdtek, valamint iskolákat és titkos hivatalokat építtettek. A felkelések alatt kialakult egy stabil magja az új Hispán egyháznak, rengetegen tanultak papnak és csatlakoztak, valamint sikerült felállítani egy állig felfegyverzett fanatikus milíciát. A "felszabadítás" során a hispán egyház rengeteg zsákmányt foglalt le és ezeket felhasználva sok kevésbé buzgó embert is irányításuk alá tudtak venni. Az évek folyamán a városokból kiindulva a hispán egyház adót kezdett el szedni valamint a templomba járás is melegen ajánlott lett. Az ellenkezőket a milícia gyorsan és hatékonyan eltávolította és nem kellett sok idő mire a legbutább paraszt is rájött hogy mi is történik az országban. A hispán papok megtérülsz vagy meghalsz elve a vártnál nagyobb ellenállást váltott ki, még az egyház belsejéből is. A felkelések idővel polgárháborúvá nőtték ki magukat. A hispán papok a túlerő ellenére szívósnak bizonyultak és makacsul ragaszkodtak a hatalmukhoz.
A véres polgárháború közepén a hispán titkos tanács belsejében is instabilitás alakult ki. Füstölt Csülök Püspök - született nevén Jamón Ahumado - z.e 23-ban létrehozta a Hispán Inkvizíciót ami egy bármire elszánt fanatikus erőszakszervezet volt az ő egyedüli uralma alatt. Csülök Püspök gondoskodott róla hogy ne derüljön fény egyeduralmára, ezért bizalmasaiból felállította a tanácsát és kijelentette névleges lemondását az inkvizíció vezetéséről. Mialatt a lázadók és a milícia egymást gyilkolásával voltak elfoglalva az Inkvizíció célzottan távolított el kulcsfontosságú embereket mindkét fél vezetői közül. Jamón látomásaiból vezérelve z.e 21-ben kiadta a Katlani Konkordátumot, amiben le van írva, hogy a Szent Spagetti Szörny odakozmált ramen formájában átadta neki a 11 parancsolatot, valamint részleges hatalmát a világ fölött. A frissen megalapult Pastafari vallás parancsolatai sok rövid életű eretnek szerint kényelmetlenek, módfelett idegesítőek vagy teljesen értelmetlenek voltak .
Az Inkvizíció szent háborút hirdettek a kimerült hitetlenek és eretnekek ellen, akik nem számítottak a Hispán Inkvizícióra. Miután az egész Hispán félszigetet leigázták megkezdődött a túlélő szerencsétlenek rituális agymosása. Minden egyes lakost beavattak a vallásba és áttérítettek az igaz hitre. Az egyre fogyatkozóbb ellenállók táborát pedig feláldozták a Szent Spagetti Szörnynek . Miután az életben maradt nép 100%-ban hívő volt és az Inkvizíciónak megfelelően élte napjainak majdnem minden percét Jamón befejezte a munkáját és visszavonult hogy a sötétségből irányítson mindent. Az országot a látszólagos stabilitásért egy az Inkvizíciós tanács által megkoronázott és teljesen agymosott király volt hivatott vezetni. Z.e. 17-ben Katlan Cityben megkoronázták I. Állhatatos Mucsácsót aki többé-kevésbé beváltotta az inkvizíció reményeit.
Hispán Királyság (z.e 17 - z.a 2??)[]
I. Állhatatos Mucsácsó idején (z.e 17-6)[]
Mucsácsó megkoronázása után az első feladata az igaz hit továbbterjesztése volt amihez rögvest nekilátott mivel maga is buzgó hívő volt. Mucsácsó észak felé vezette a hispán szent sereget és meghódította némi kínlódás után az elfüggetlenedett és hitetlen Derivatio szigetét. A helyiek némi rituális emberáldozat látványa után a megtérülés mellett döntöttek. Mucsácsó lelkesedése még jobban megnőtt a diadal után és legendák szerint 1 napig megállás nélkül imába foglalta a háláját. A buzgó király sokat parádézott amit az Inkvizíció nem díjazott. Némi figyelmeztetés és erős utalások után Mucsácsó ráébredt hogy nem babra megy a játék. Erős paranoia alakult ki nála, senkiben nem bízott és sok ártatlan barátját és szolgálóját végezte ki félelemből. Jamón rövidesen mozgósította az embereit és Mucsácsó merénylet áldozata lett. A király halála mártírhalálként lett elhíresztelve és az elkövetkező hetekben sok hitetlen vagy hitetlenséggel vádolt embert öltek meg a buzgóbb polgárok és jobbágyok.
Szent Juanpablo idején (z.e. 6 - z.a. 7)[]
Az egyre öregedőbb Jamón utolsó erejéből Juanpablot választotta ki uralkodónak. Az új király már békésebben állt hozzá az uralkodáshoz, és nagyságrendekkel nyugodtabb és összeszedettebb volt. Juanpablo elődjéhez hasonlóan az agymosás elsőosztályú remekművének számított és ezzel is jó példát tudott mutatni a népnek. Fontosnak tartotta hogy már a kisgyerekek is megszeressék a Szent Spagetti Szörnyet, ezért oktatásügyi és menzaügyi reformot hajtott végre. Hispánia volt az első ország Zümön ahol kötelező és elérhető volt minden gyerek számára publikus iskola. Minden faluban a templom mellett egy kis iskola is volt építve ahol a fiatal palántákat tanították. Nem tudományra vagy más butaságokra, hanem az igaz hit tanításaira és a Szent Spagetti Szörny szavaira. A kis nebulókat megtanították a Spagetti Szörny könyvének elolvasására - ami egy különleges sehol máshol nem használt abc felhasználásával volt írva. A tanulók írni, vagy bármi mást olvasni nem tanultak meg, azok csak a kivételes kevés kiváltságai voltak. Ezen kívül minden iskola ingyen ebédet szolgált a gyerekeknek, elnyerve némileg a szegényebb családok szimpátiáját. Mivel a gyerekek meg voltak húzatva a spagettivel, ezért mondhatni gyerekjáték volt a vallást beléjük nevelni. Ugyanakkor fennállt a veszély hogy a gyerekkor elmúlásával az lelkes imádat alábbhagyhat, ezért látványos eretnekégetést tartottak a főtereken minden szombat este hétkor, ahol a fiataloknak ingyen vattacukor járt.
Az Inkvizíció túlontúl elégedett volt Juanpablo tevékenységeivel, ezért még élete folyamán Szentnek nyilvánították és hivatalos igazmondó is lett, ami azt jelentette, hogy minden szavát kötelező volt elhinni. Juanpabloról legendák is szóltak miszerint egy nagy aszály idején Juanpablo talpraesett cselekedetének köszönhetően menekült meg az ország a teljes pusztulástól. Huanpablo 6 napon át imádkozott esőért, majd a hetedik napon hispánkeresztre feszítette újdonsült feleségét és szűz vérével végzett rituálé segítségével másnapra akkora eső esett, hogy majdnem mindent elárasztott. Más legendák szerint Huanpablo kettéválasztott egy hegyet amikor azt kiáltotta hogy "Ej karrambba" ami egy ritkán használt súlyos szítokszó volt. Ám miután imádkozott és feloldást kért bűne miatta a hegy ismét összeállt. Mivel ez az egész mindössze 5 perc alatt lezajlott ezért ennek a csodának nem sok szemtanúja volt és egy kisebb egyházi szakadás alakult ki azok között akik elhitték a történetet vagy sem. A vallási vita sok száz éven át konfliktusok forrása volt, eleinte a hívő Karrambisták voltak hatalmon akik eretneknek minősítettek minden szkeptikust. Huanpablo megvilágosult uralmának a saját magában hirtelen fellelt tökéletlenség vetett végett, amikor is z.a 7-ben eretneknek vallotta magát és az inkvizíció kénytelen volt máglyán égetni. Később ez mártírhalálként került bele a szent iratokba és persze a történelemkönyvekbe is.
I. Fernando (a Tiszta) idején (7-35)[]
I. Fernando kolostorban nevelkedett fiatal volt, akit az Inkvizíció az ország megfelelő módon történő irányítására tökéletesített ki. Habár Fernando kikupált gyerekként nevelkedett, a megrögözött vallási eszmék miatt soha sem lett valami talpraesett. Még viszonylag fiatal korában szűzi esküt tett majd ezután kinevezték Gelato püspökévé. Eközben a diplomáciai helyzet kezdett elfajulni a frissen koronázott Virginus (az érintetlen) ateista uralkodóval aki becsmérelte a Pastafarizmust és eltökélte hogy megdönti annak hitelességét. Ez módfelett felháborította a még elődjeitől is buzgóbb Fernandot, sőt a fanatikussá nevelt nép is kezdett felháborodni a hitetlenség eme mértékén. Fernando többször is megfenyegette majd háromszor ki is átkozta III. Virginust, akit ez az egészen hidegen hagyott és csak kinevette a mérges hispán királyt. Fernando forrt a dühtől és a vallási bosszútól. Állítása szerint egyik éjjel álmában megjelent a Szent Spagetti Szörny és azt mondta neki hogy "Kelj fel és járj" majd megszólalt az ágya mellett ébresztőnek nevelt kakasa. Ezt egy misztikus jelnek vélte és úgy döntött ez eléggé jó ómen egy szent hadjárat megkezdéséhez. Z.a. 9-ben az új szent hadsereg össze lett hívva, messze felülmúlva az előzőt mind lélekszámban és fanatizmusban. A nagy több mint 20 ezer főt számláló tábor 10-ben megindult délnek és télen átkelt a befagyott Mizo folyón. Virginus vezetésével az ateista Fehér lovagok rendje is felkészült hogy megvédjék a gyengéket, védteleneket és a gazdag földesuraikat.
Az első összecsapásra Chimarosa mellett került sor. A két sereg egymástól egy kilométerre táborozott le a mezőn és a nap folyamán sokszor bámulták egymást csatasorban. A hispán hadsereg látványosan rosszabbul volt felszerelve. Kiegyenesített kaszák, fejszék, kihegyezett botok, élesített ásók és hegyes gereblyék voltak a buzgó harcosok kezében. Ezzel szemben a hitetlen Fehér Lovagok talpig páncélozva és a legszebb, messzi keletről importált és sok ezerszer hajtott acél kardokkal voltak felkészülve az összecsapásra. Habár sokakban félelmet keltett volna a Fehér Lovagok jól táplált, telt formája és az - esztétikai okokból - páncélokra festett mágikus rúnák látványa, a hispán harcosok hatalmas hite minden félelmet felülmúlt. Sajnos azonban Fernando borzalmas hadvezérnek minősült és belesétált a Fehér Lovagok kelepcéjébe. A megfutamodást színlelő lovagok hirtelen bekerítették a megvadult hispán harcosokat akiket azután könnyűszerrel legyőztek. Fernando kétségbeesetten küldte az elit Inkvizítorait hogy támadják hátulról az Ateista csapatokat de mind hiába, a nap végén Virginusz kuncogott, ugyanis most az egyszer számított a Hispán Inkvizíció támadására.
A csúfos vereség után a maroknyi Hispán sereg és az elit Inkvizíció visszavonult Paea városába ahol erősítés várta a kétségbeesett Hispán királyt. A titkos tanács gyorsan értesült a hispán vereségről és a király visszatérte előtt sikeresen felállítottak egy másik sereget valamint burkoltan tudatták Fernandoval hogy a következő veresége után nem látják szívesen otthon. Mialatt a Hispán király újragondolta az életét az ateista vezetés diadalittasan ünnepelte a vallás feletti újabb győzelmüket. Virginus egy levélben csak annyit írt Fernandonak hogy "Sakkmatt hívők" amivel nagyon felbosszantotta a hispán királyt. Fernando nagy nyomás alatt állt, az Inkvizíció már gyűjtötte a rőzsét a máglyája alá és Virginus megalázó győzelme nem hagyta aludni. z.a 11 tavaszán ismételten megindult a hispán sereg, ezúttal délkelet felé, az Ateista főváros: Darwin felé. Virginus tudva a hispán csapatok mozgásáról megindult hogy minél hamarabb elcsípje a hispán sereget, összezúzva a gyenge hispán morált ezáltal véget vetve a háborúnak. A két sereg ezúttal Sceptico mellett találkozott. A hirtelen haragtól vezérelve Fernando nem várta meg még a két sereg formációba áll hanem egyből rohamra utasította vérszomjas alattvalóit akik örömmel dobták el földi életüket a igaz hitért. A fehér lovagok és a maradék ateista sereg nem készült fel a hirtelen rohamra, sok kerekebb lovag még épp a lovára próbált felszállni mikor elérte őket a végzetük, gyakran hegyes szerszámokkal hadonászó hispán paraszt képében. A véres káosz közepette Virginus elesett egy kihegyezett gereblye által és az ateista sereg megfutamodott. Felocsúdva a győzelemből Fernando hatalmas parádét rendezett Scepticoban amit átnevezett a bátor harcosai után Bravura-ra. Levelében Virginusnak mindössze egy sort írt: "Sakkmatt ateisták" Fernando nagyon elégedett volt a válaszával és elküldte a levelet még aznap este, nem tudván az ateista uralkodó haláláról. Másnap a szomorú igazság látványa rádöbbentette Fernandot a jelentős veszteségeire és úgy döntött irányt vált a Cazzo öböl felé, Placentiaba.
A Placentiaiak felszabadítóként ünnepelték a hispánokat. Fernando ragyogott a boldogságtól és minden új alattvalóját biztosította hogy új békés és fényes jövő vár rájuk. Eközben a titkos tanács békét kötött az Ateistákkal akik átadták Placentia nagy részét, Bravura és Trecento városával egyetemben. A boldogságnak véget vetett a Langolok támadása. A hispánok eddig minimális kapcsolatot építettek ki Langlia népével. Fernando gyorsan összeszedte minden erejét hogy megvédje országát a behatolóktól. Nagyobb ütközetre sosem került sor mivel a Langolok a tenger felől támadtak, többször is kifosztva Porto Virtuoso és El Dolor kikötőit ami után gyorsan eltűntek. A hispán titkos tanács követeket küldött a Langolok felé és z.a. 15-ben Fernando személyesen tárgyalt Langlia királynőével I. Langizatbethel. Fernando kitűnő diplomatának mutatkozott és sikeresen békét kötött a Langolokkal sőt, pár héttel később szövetséget is kötött velük. Állítólagosan Fernando annyira beleszeretett a Langol királynőbe hogy teljesen megfeledkezve az esküjéről elcsábította a romantikus hispán bájaival. Fernando volt az első hispán király akinek a tehetsége és hatalma egy súlycsoportban volt a tanáccsal ezért a tanács nem nagyon tudott tiltakozni amikor a két uralkodó házasságot kötött.
Hispánia gazdasága rohamosan fellendült a Langoloknak köszönhetően akik szintén nagyot profitáltak a hispán felvevő piacon. Hasonlóan a hispánokhoz a langolok is erősen babonásak voltak. A pastafari szerzetes tanács eleinte tiltakozott a hitetlenekkel való szövetkezés ellen, de egyelőre félretették a mindent elnyomó megtérítő ösztöneiket látva a két uralkodó erős szövetségét. A két ország békésen élt egymás mellett, inspirálva a langol flotta erejétől Fernando kezdeményezte a Hispán királyi flotta kiépítését amivel elnyerte a langolok szimpántíáját akik kulturája a hajózás körül forgott a nap 24 órájában. A hispán tanács folytonos nyomására és személyes bosszúból vezérelve Fernando folyamatosan tervezte az Ateisták elleni újabb háborúját. A cél a teljes megsemmisítésük volt és Fernando megesküdött minden éjjel hogy Darwin ateista templomának tetején a Hispánkeresztet személyesen fogja kitűzni.
Z.a. 22-ben a hispán flotta megindult Derivatioból és blokád alá vette az ateisták legnagyobb városát és kikötőjét, Instant Rament. Némi langol támogatással a hispán szent hadsereg, felszerelve az Ateistáktól lopott fegyverekkel és páncélokkal, megindult Darwin felé. Az ateisták vezetősége teljesen meg volt bénulva, lázadások és viták megbénítottak mindenféle döntést és az uralkodó II. Neetus (a kulturált) el volt foglalva a ponyvairodalmi olvasmányaival és nem volt hajlandó elhagyni a szobáját. A hispánok korábbi hadjárata miatt az ateista birodalom elvesztette a déli Dadaista területeit, népessége majdnem felét. A hispánok feldúlták és kifosztották Instant Rament és Rament is majd keletnek vették az irányt hogy egyesüljenek a másik fő sereggel Fernando vezetése alatt. Az ateisták között egy valamire való hadvezér, a legendás Chad állt a szervezés élére aki annak ellenére hogy nem ateista volt és igazából rabszolgaként volt elhurcolva a távoli otthonából, puszta kötelességtudatból fegyvert fogott és Trecentonál vereséget mért a többszörös túlerőben lévő hispánokra. Neetus meghallva a tehetséges hadvezér történetét irigységből azonnal lefokozta és száműzte megnyugtatva mindenkit hogy ő ettől is sikeresebben tudja majd vezetni a maroknyi ateista sereget. A Fehér lovagok valamint a demoralizált Chad serege élén Neetus megindult hogy a második hispán sereget is megállítsa. Neetus Libero mellett vert tábort elállva a hispánok útját Darwin felé, nem tudva hogy a hispánok már rég megérkeztek és tudtak minden mozzanatáról. Másnap hajnalban az ateisták a hispán lódobogásra ébredtek. A teljesen körbevett tábort égő nyílzáporral és hatalmas kövekkel ostromolták a hispánok. A Fehér lovagok némi ellenállás után megadták magukat, Neetus pedig elmenekült és elhagyta a hanyatló országát. Chad serege küzdött az utolsó percig egészen amíg maga Chad meg nem jelent, hispán színekben pompázva. A vezérüket látván a katonák megadták magukat és csatlakoztak a hispánok seregéhez.
Fernando, ellentétben Neetussal felismerte a tehetségeket és mindent megtett hogy a maga oldalára állítsa őket. Éppen ezért amikor z.a 25-ben Darwin sikeresen elfoglalta nem végzett ki senkit hanem mindenkit akit hasznosnak titulált meghívta az udvarába hogy személyesen neki dolgozzon. Beteljesítve a vágyát, Fernando kitűzte a hispánkeresztet az ateista főtemplom tetejére. Fernando nekilátott az ateisták megtérítésének relatíve enyhe eszközökkel. A kifejezetten populáris király azonban nagyon aggasztotta a hispán titkos tanácsot és az inkvizíciót is. Az egyre függetlenebb és másokra támaszkodó Fernando kezdett kikerülni az irányításuk alól. A pastafari tanács hatalma kezdett meginogni, amennyiben a király elhatározta hogy egy dinasztiát alapít senki sem fogja tudni megállítani. Hogy ez biztosan ne történjen meg a Pasztafari tanács külön fejtágító tanácsokra és áhítatokra hívták meg a királyt aki kötelességtudóan meg is jelent. A gondosan adagolt fejmosásnak köszönhetően a király lassasn de biztosan eltávolodott a feleségétől és minden idejét arra szentelte hogy az újdonsült országát menedzselje a pasztafari elveknek megfelelően. A szerzetesek rendszeresen hergelték a királyt mindenféle álhírekkel és próbálták elérni hogy a haragját a hitetelen langolok ellen fordítsa. Azonban Ferdando túlságosan szerette a feleségét - aki közben titokban teherbe eset - és a szentséges haragját a hispánok meg a frissen leigázott népekre fókuszálta. Megfogadva a szeretesek tanácsát Fernando elrendelte minden városba az inkvizitori kolostorok felípétést ahol az inkvizítorok és egyéb rendfentartó szerzetesek dolgoztak a rend fenntartásán. Ezután hispánia posta és úthálozatának építésébe is belekezdett. Az rendkívűl korszerű és biztonságos úthálozatnak köszönhetően hispánia nagyon vonzó lett minden kersekedőnek és a hispoán inkvizíció munkáját is jelentősen leegyszerűsítette.
Hála az újságoknak, a postáknak és a terebélyes besúgóhálózatának a király - és a pastafari tanács - mindent tudott az országban zajló eseményekről. Fernando nem volt elégedett a nép erkölcsével és bevezetett több új törvényt. Betiltotta a püspökfalatok fogyasztását és az elnevezést innentől nem lehetett használni. Fernando új hobbija a különböző kinzóeszközök tervezése és tesztelése lett. Egy több tucat új kínzóeszközt fejlesztett ki legambiciózusabb és legképzettebb mérnökei kooperációjával. Sok kisebb rendeletével betiltotta bizonyos szitokszavak használatát, valamint hivatalosan törvénybe foglalt több babonát. A 28-as Instant Rameni Konkordátum után a fekete macskák kihalófélbe kerültek, a létragyárak csődbe mentek és megjelentek a piac kirakataiban az önzáró sótartók és a gumitükrök is. Fernando többnyire elégedett volt a művével, de mivel már túl rég látott máglyán égetést, meghozta a piszkos tizenkettőre keresztelt törvényt ami elrendelte hogy minden évben minden 1000-fő után a legbűnösebb tizenkettőt égessék máglyán vagy vessék egyéb kínzás alá és aztán égessék máglyán. Ennek a briliáns törvénynek köszönhetően nemcsak az ország fegyelme, erkölcse és viselkedése billent helyre, hanem kipróbálhatta az új játékszereit is. A seregeit kiegészítette az Inkvizíció elitosztagosaival, az elit Inkvizítorokkal akiknek a puszta látványa is sokakat megrettentett. Fernando megesküdött, hogy minden elveszett hitetlent finoman vagy erőszakosan a helyes útra tereli függetlenül attól, hogy az akarja-e vagy sem. Azonban mielőtt erre sor került volna Fernandonak megszületett a fia és bármennyire is titokban akarta tartani a hír kiszivárgott. A pastafari tanács megosztott lett, sokak szerették volna ha dinasztia alakul ki, az új hispán király potenciálisan megörökölhetné a langol trónt ami még több megtéríthető lelket jelentett. A tanács pragmatikusabb tagjai viszont féltették a hatalmukat és tudták hogy elvesztenék a befolyásukat az uralkodó felett amennyibben a langol nemesség is a képbe kerül. A vitát végül a dinasztia ellenesek nyerték és titokban elkezdték Fernando elleni merényletüket tervezni. 30-ban a harmadik Boom-i egyezmény kimondta hogy II. Fernando nem lehet törvényes hispán király, viszont továbbra is ő volt a langol trón örököse. Fernando ugyan eléggé agymosott volt és fejet hajtott a pastafari szerzetesek előtt mégis elárulva érezte magát. Az elkövetkező öt évben több tucat sikertelen merényletet került el teljesen véletlenül amikor is z.a. 35-ben
67-ben újból szent hadjáratot indított a zümiek ellen, akik szimplán annihilálták a hispán sereget. II. Tumultusz vérszemet kapott, és meghódított néhány várost, ahol felszabadítóként ünnepelték. Fernando szerencséjére azonban II. Tumultusz élete első tengeri útján elsüllyedt és a tengerbe veszett, így az előrenyomulás abbamaradt. Az új zümi király, Bambusz Butusz képtelen volt a hadsereg vezetésére és békét kötött, amiben megtarthatta II. Tumultusz hódításait. Fernando kicsi, de annál buzgóbb és lelkesebb seregével nekilátott Razzia meghódításának. Fernandot teljesen lekötötte az új gazdag terület és 82-re sikerült annektálnia. Ünnepelni azonban nem tudott; 83-ban a Szürke mocsár bennszülötteitől hemzsegő mocsarakon csatázott ahol tífuszt kapott és 83-ban belehalt.
II. Buzgó Mucsácsó idején (83-101)[]
II. Mucsácsó az Inkvizíció tagja volt, akit spagettisorshúzással választottak meg mivel a spagetti a Szent Spagetti Szörny akaratát képviselte. II. Mucsácsó megtette azt amit más Hispán császár még soha; meghódította a Szürke Mocsarat. A bennszülötteknek a folyamat során misztikus módon nyoma veszett, de mivel hitetlenek voltak a Hispánok nem sokat törődtek velük. Mucsácsó versenyt futott az idővel és a szerencsétlen zümi királlyal és még időben megszerezte Új Hispániát, valamint a szigetvilágot is. Délen a határokat stabilizálta és 30 év békét kötött Bambusz Butusszal. Elődeivel ellentétben többnyire a gazdaság fejlesztése érdekelte és hogy álmait valóra váltsa nekikezdett a túlméretezett hajókból álló, Rettegett Harmada megépítésének. A Harmada mindössze harmadakkora lett mint amekkorára tervezték, de így is elég erős volt bizonyos elvárásoknak. II. Mucsácsó kiterjesztette, legalábbis próbálta kiterjeszteni a kereskedelmi flottájának befolyását az egész Maré tengerre, sőt még a poros lakta északi Winter tengerig is szállítmányozott. Két nagy probléma azonban közbejött. Először is a hitetlen Níciaiaknak nagyon nem tetszett a Hispán flotta nyújtózkodása, a Harmada létezése pedig egyszerűen önmagában is tajtékzásra kényszerítette a gyenge idegzetű níciaiakat. A másik probléma a kikötők hiánya volt. Hispánia nem tudott kikötőket gyarmatosítani ezért a messzire való szállítmányozás nem volt kockázatmentes, valamint sokkal drágább is volt. Mucsácsónak ekkor összeállt a fejében a kép; a níciaiak csak a bajt jelentik és van sok kikötőjük és sok hitetlenjeik, és Hispániának pont ezek kellenek. Háborút indítani nem volt mersze, mert jól tudta, hogy a nyers túlerőt leszámítva nincsenek előnyben. Mucsácsó inkább felfedezésekre ösztökélte a népet, amit beképzelt látomásokkal próbált vonzóbbá tenni. Céljai azonban kudarcot vallottak, a túlméretezett hajók egyszerűen nem voltak hatékonyak felfedezésben. Kisebb méretű hajó építéséről meg szó sem esett, ugyanis a hispán logika azt diktálta: "Ha építhetsz valami nagyot, akkor minek építenél helyette kicsit?". II. Mucsácsó nem adta fel és úgy döntött, hogy megreformálja a hispanicizmust. Állítása szerint isteni közbeavatkozásnak köszönhetően megvilágosodott és rájött, hogy az ország gazdasági növekedését a boszorkányok rontják feketemágia és feketemunka segítségével. Az Inkvizítorok soha nem látott túlórában dolgoztak, annyi boszorkány bejelentés érkezett. A hispán kínzógépek túl voltak terhelve és nem győzték karbantartani őket, ezért kénytelenek voltak bizonyos enyhébb bűnösöket börtönbe zárni. Hispánia híressé vált arról, hogy börtönei kongtak az ürességtől, viszont vesztőhelyei annál népesebbek voltak. Az új kínzóeszközök gyártása felpörgette az ipart, a börtönök karbantartása a szolgáltatás szektort és a boszorkányok fogytával csökkent a munkanélküliség. Összegezve a gazdaság folyamatosan fejlődött, a probléma mindössze az volt, hogy Mivel a boszorkányok száma folyton folyvást csökkent és ezzel arányosan a nők száma is csökkent. Hogy ezt a problémát orvosolja, II. Mucsácsó kifejlesztett két univerzális módszert a boszorkányok és a boszorkányságra hajlamos nők között. Az egyik a közismert tűzvízrepülő próba volt, amikor a tűz szó hallatára a vádlottnak hasra, vízre hátra kellett feküdnie és a repülő hallatán pedig rohangálni kellett. Mindezt gyorsan és pontosan. Aki képes volt 5 órán át végigbírni ezt az nem volt boszorkány. A másik módszer a Pucaszék volt. A Pucaszék egy roppant kényelmetlen szék volt amin nem lehetett hosszan megülni hála a szék párnája helyén található göröngyöknek. Az eljárás során a vádlottat egy sötét kamrába zárták ahol a székre ültették. Ezután vártak 1-2 órát és hirtelen elordították a delikvens nevét, aki hogyha felugrott a székről akkor boszorkány, ha nem akkor ártatlan. Emiatt a két módszernek köszönhetően a boszorkánysággal sikeresen megvádolt nők száma 22 és fél százalékkal csökkent. Emiatt a roppant javulás miatt II. Mucsácsó a nők bálványa lett, akik büszkék voltak, hogy kiállt a jogaikért. Mucsácsó is büszke volt. 101-ben a legújabb kínzóeszközét tesztelte magán, de az öregsége és némi tervezési hiba miatt meghalt.
Szent Roberto idején (101-122)[]
Szent Roberto egy rendkívül buzgó földműves volt, akit az Inkvizíció választott ki császárrá, mivel állítólag egy próféta volt. Roberto igazából csak egy szélhámos volt aki a saját csapdájába csalta az Inkvizíciót akik megvoltak róla győződve, hogy Roberto egy próféta. Az egészben az volt az ironikus, hogy Roberto meg elhitte az Inkvizíció tanításait, de ettől függetlenül az orruknál fogva vezette őket. Roberto felismerte, hogy ahhoz hogy a hatalmát stabilan tartsa és az igaz hitet ne tapossa el valami barbár nemzet, ahhoz szüksége van egy jó védelemre, és mivel a legjobb védekezés a támadás (és a hispánok minden közmondást elhittek), ezért 105-ben szent háborút hirdetett Nícia ellen (lsd.: Szoros Háború). A dicső harmada hatalmas méretű és számú fából készült hajói viszont nem tudták felvenni a versenyt a níciai gyors karavellákkal szemben. Miután a harmadát megtizedelték jelentéktelen veszteséggel, a níciaiak ellentámadásba lendültek, mivel amúgy is fájt a foguk némi új területre. A kegyetlen és rendkívül költséghatékony támadásnak Derivatio esett áldozatul először, majd néhány hispán kikötő is követte. A níciaiak azonban pénzügyi okokból egyszerűen elhagyták a területet. Roberto ezután előbújt bunkereiből és egy határozott, de annál dicsőbb mozdulattal visszahódította az elhagyott területeket. Roberto rosszallóan tapasztalta, hogy a népesség egy része kapva az alkalmon elszökött níciába jobb élet reményében. Az elnéptelenedés miatt a terület fejlődése visszafordíthatatlanul belassult. Eközben az ipari központ lassan átkerült Razziába. Roberto újból nekilátott a Harmada feltámasztásának, ami ezúttal még kisebb lett, de állítása szerint annál jobb. Roberto ezek után úgy döntött, hogy az országot bejárja és tapasztalatai alapján új törvényeket hoz. Robertoról elődeihez képest még több legenda alakult ki csodatévő körútja során. Számos beszámolót tartottak különféle gyógyító képességeiről, amiknek segítségének köszönhetően egy süket ember újra láthatott, valamint sikeres vérátömlesztést hajtott végre egy halott emberen. Roberto képességei azonban nem csak gyógyításra korlátozódtak, amerre járt jó idő volt, sőt egyes legendák szerint amerre járt ott mindig sütött a nap. Ez többnyire igaz volt, mert Roberto soha sem mozdult ki éjszaka, mert félt a sötétben. Leghíresebb csodatétele az volt, amikor igazságot tett egy vallásos koldus és egy vélhetően eretnek turista között. A rövid bíráskodás során a turista húzta a rövidebbet, akit némi hezitálással felötöltek majd felhatoltak. Fontos reformja volt a határok gondos lezárása is, valamint a nyomdák feletti teljes cenzúra totális kiépítése. Az Inkvizíció ekkora már csak végrehajtói hatalom eszköze volt és nem bírt különösebb hatalommal, azt leszámítva, hogy konkrétan bárkit a helyszínen elítélhettek eretnekséggel amit általában sokszínű kínzás és kivétel nélkül máglyahalál követett. Roberto úgy vélte, hogy tökéletes munkát végez, ezért 120-ban kérvényezte az Inkvizíciótól Szentté való kinevezését, amit meg is kapott. Roberto nem tudott sokáig uralkodni mert 122-ben tüdőembóliát kapott és meghalt.
122-ben az USE megszállta a Zümi Monarchikus Köztársaságot és nem telt bele pár hónap, már Hispánia is támadás alatt állt. Szent Roberto állítólag hősiesen védte a Katlan Cityi Főkatedrálist, és miután 122 katonát legyőzött és már több kilót nyomott benne a lövedék súlya mint a sajátja, meghalt és a lelke mindenki szem láttára felemelkedett a Szent Spagetti Szörnyhöz, aki a karjába vette, majd felemésztette a lelkét amit egy horrorisztikus sikoly kísért.]
II. Igazságosztó Fernándó idején (122-137)[]
A katonai vereségek után a hispán közhangulat megromlott. Az inkvizíció egy erőskezű császárt kívánt trónra helyezni a helyzet orvoslására, így a választásuk Fernándóra esett, aki a hadsereg egyik főtörzsőrmestere volt és arról volt híres hogy mindig kiabált, mert a fél fülére süket volt a másikkal pedig nem hallott. Fernándó egy szigorú és mogorva ember volt akit a fegyelmen kívül csak a vallás érdekelt. Bosszúhadjáratot hirdetett és nekilátott a hadsereg reformjaihoz. Rengeteg gőzöst építettet valamint reformálta a katonák kiképzését, ahol mostmár a vallási fanatizmus játszott központi szerepet. 7 év leforgása alatt Fernándó sok kivégzés árán de sikeresen helyreállította a rendet a népe között és egy új erősebb hadsereggel rendelkezett mint bármelyik elődje. Ha máshoz nem is de a háborúzáshoz nagyon tehetséges Fernándó várta a megfelelő alkalmat hogy lecsapjon. 130-ban a Fila Birodalom hadat üzent a Védtelen Államok Védelmi Szövetségenek (lásd I. Nagy Háború. Poros ország a szövetség védelmére sietett volna de azok tartottak attól hogy ez a megszállásukat eredményezi, ezért elutasítottak mindenféle segítségnyújtást. Poros ország ezután hadat üzent a szövetségnek hogy megelőzze a filaiak terjeszkedését. Eközben a két háború között Nícia felajánlotta a támogatását a VÁVSZnek a porosokkal szemben. Miután a porosok harcba kerültek a níciaiakkal a filaiak a níciaiak védelmére siettek. Fernándó tudta hogy eljött az alkalom és némi várakozás után, 131-ben hadat üzent Níciának. Fernándó nagy meglepetésére a Filaiak nem reagáltak erre, valószínűleg azért mert megtört az előrenyomulásuk. A hispán harmada gyorsan blokád alá vette Shekel városát ahol partra szállt a hispán inváziós hadsereg is. 2 év leforgása alatt elfoglalták alsó nícia legtöbb városát, kivéve Bankok városát amit sikeresen megvédtek a níciaiak helyőrsége. Fernándó ezután gyorsan nyugatra fordította a támadást a porosokkal való találkozás reményében, a csapatok egészen Erste városáig nyomultak de ott egy hatalmas níciai sereg vereséget mért a hispánok több részre szakadt csapataira. Eközben a VÁVSZét teljesen megszállta a két nagyhatalom és nem tudtak semerre haladni. I. Hibiszkusz ezért a serege egy részét a níciaiak segítségére küldte. 134-ben Kamat városát ostromló hispán csapatokat megtámadta a filai felmentősereg és a níciaiak kirohanásával együtt szétverték azt. Ezután a hispán sereg Neckerman mellett táborozott le, és sikeresen visszaverték a kombinált filai és níciai támadást. 135 telén a jeges északi óceáni ütközetek során a níciai flotta szétverte a poros hajókat és a Maré tenger felé vette az irányt. Nemsokkal később níciai milíciák felszabadították Port Ugál városát, majd Fukart is. A hispán sereg néhány ütközet után hátrálni kényszerült. 135 októberében a níciai és filai flotta megsemmisítette a harmadát ezáltal a hispán inváziós hadsereg utánpótlás nélkül maradt. 2 évnyi fanatikus ellenállás után minden hispán katona kifogyott a készleteiből és megadták magukat. 136 tavaszán poros ország békét kötött níciával és a fila birodalommal. Hispánia ezután teljesen védtelen volt. 137-ben már Hispániában szálltak partra a níciaik és nekiláttak a városok kifosztásának. Fernándó épp egy vasárnapi misét tartott, amikor egy ágyútalálatnak köszönhetően ráomlott a kedvenc katedrálisának kedvenc timpanonja, valamint a plafon kevésbé kedvelt darabjai is. Halála pánikot keltett az Inkvizíció tanácsában, akik elvesztették a hatalmukat. Az ország közel állt a széthulláshoz, de a Zümi Királyság közbeavatkozása megmentette azt. Az egyik névtelen zümi felfedező a kis seregével bevonult Hispániába ahol szövetkezett a hispánokkal. A hispán nép félve a filai és a níciai megszállástól valamint az inkvizíció visszatérésétől elfogadta, a névtelen felfedező ajánlatát, akit csak Pizzázónak kezdtek el hívni. Pizzázó egyesített serege az idővel arányosan növekedett és mire elérte a níciai sereget, már elérte a 120 ezer főt is, igaz képzetlen és rosszul felszerelt volt. Ettől függetlenül szétverték a nícia seregeket és Pizzázó megkoronáztatta magát, amit az inkvizíció helyett a nép szentesített. Ezek után számos tárgyalás után A zümi király, II. Furfangos Béla elismerte hatalmát, majd rövidesen üzenet érkezett poros országból ahol Mr. Proper szintén elismerte a hatalmát. Ezen felül a zümiek megtagadták a filai csapatok átengedését, akik ezért cserébe bizonyos területeket kaptak Hispánia déli részeiből.
Pizzázó idején (137-171)[]
I. Hibiszkusz nem kívánt több háborút ezért békét kötött Hispániával és elismerte Pizzázót királyának, minimális sarc fejében. Hasonlóan a Níciai szövetség is békét kötött. Pizzázó ezután a hatalma megszilárdításán dolgozott. Az inkvizíció a veszély megszűnésével ismételten megerősödött és miután pizzázó nem hajolt meg hispanicizmus előtt, azok kiátkozták amit egy lázadás követett. A hispanicizmusnak leginkább a hispán magterületeken voltak követői, ezért Pizzázó áthelyezte a székhelyét Sombreroba a Razziai nagyvárosba. Gyorsan összetoborozott egy kisebb hadsereget, de hála a sok önkéntesnek könnyűszerrel leverte a lázadó csapatokat. Hispánia újjáépítése lassan és nem túl hatékonyan ment végbe, a háború sok ember birtokát tette tönkre, rengetegen lettek földönfutók. A reménytelenség és kalandvágy fűtötte emberek megindultak kis hajóikkal hogy új hazát fedezzenek fel maguknak, legtöbben soha sem tértek vissza, viszont 146-ban az a hír terjedt el hogy felfedeztek egy hatalmas szigetet ami úgy nézett ki mint a földi paradicsom. Pizzázó maga is felfedező révén támogatta a felfedezést és ő maga is részt vett az általa szervezett nagyméretű expedíción. Így hát 147 augusztus elején partra szállt a hispán expedíció és megalapították Doritos városát. A sziget valóban gyönyörű és gazdag volt, valamint miután körbehajózták az is kiderült hogy eléggé méretes is volt. A víz tiszta volt, a föld termékeny, és a hegyek tele voltak arannyal és ezüsttel. Ezért aztán a sziget hatalmas népvándorlásnak lett a célpontja. A terület rohamos fejlődésen ment keresztül, számos várost alapítottak a part mentén és a hatalmas mennyiségű aranynak köszönhetően Hispánia gyorsan talpra állt. A fejlődés 151-ig tartott, amikor az egyik új települést megtámadták. Ugyanis kiderült hogy a sziget nemcsak a hispánoknak ad otthont. A sziget, amit a lakói csak "Tuk-tuk"-nak neveztek (lefordítva Kókusz sziget) egy eléggé vérszomjas népet rejtegetett a dzsungelek mélyén. Miután a telepeseket lemészárolták Pizzázó megszervezte a dzsungel feltérképezését és megtisztítását. 152-ben mindössze 120 konkvisztádor élén Pizzázó megindult a Kókusz sziget dzsungelébe ahol több tízezer bennszülöttől tisztították meg azt, megállás nélkül. 2 évnyi bolyongás után teljesen eltévedtek mert az egyetlen iránytűjüket elhagyták. A rossz körülmények miatt a konkvisztádorok fele meghalt és már csak 60-an folytatták az útjukat, ami végül egy városba vezetett. A város azonban nem hispán város volt, ettől függetlenül civilizált volt, sőt mint később kiderült fejlettebb volt mint bármelyik másik város Züm I-en. A megfáradt konkvisztádorok bevonultak a városba ahol hamar a figyelem középpontjába kerültek. A lovasokat körbevették járókelők és aggódó tekintettel méregették őket, ezután valamiféle vezért jelent meg aki elkísérte a felfedezőket új otthonukba, majd ajándékokat, többek között arany ékszereket, egzotikus ételeket és a legújabb találmányukat, az ájfónt adták nekik. Az utóbbitól a hispánok rendkívül megijedtek mivel semmi ahhoz foghatót nem láttak. Miután a kíséretük elvonult a konkvisztádorok kisétáltak az utcákra ahol mindenféle neonkijelzőkön reklámok tömkelegeit láttak. Ugyan egy szót sem értettek ebből de nem tetszett nekik a sok színes villódzás, az autóktól pedig frászt kaptak a lovaik. Rövid túrázás és tanácskozás után Pizzázó megállapította hogy hadseregnek semmi nyoma ezért megtervezte a város megszállását. Még aznap este pizzázót meghívták díszvacsorára. Pizzázó befejezte a vacsorát majd jelet adott amire a katonái betörtek a terem üveg ablakain és miután átgázoltak több fontos személyen, megkezdték a helyszín felgyújtását. A várt ellenállás azonban elmaradt, az emberek pánikba estek és rohangászni kezdtek. Pizzázó megelégelte az egészet és elrendelte a város teljes porráégetését, ami még aznap megtörtént. A város teljes lakossága és neve is a feledésbe merült, mindössze valami El dorádó féleség maradt meg Pizzázó fejében akit másnap már teljesen hidegen hagyott a dolog. Ezután visszatértek sikeresen az egyik nagyobb kikötőbe ahol a hatalmas zsákmányaikat ünnepelve leitták magukat. Ezután minden visszatért a régi kerékvágásba egészen addig amíg a bennszülöttek újabb hulláma el nem érte a hispán kikötőket. Ezek a bennszülöttek azonban fegyvertelenek és többnyire családok voltak. Ennek az oka az volt hogy miután Pizzázó felégette a várost annak lakói a part felé kezdtek el menekülni, egyenesen a hispán telepesekhez. A hispán telepesek nem akartak vért ontani, de nem tudták mit kezdjenek ennyi emberrel. Pizzáró javaslatára rabszolgának fogták őket. A kókuszlakókra keresztelt nép hamar a hispánok rabszolgái lettek ami hozzájárult a hispán kultúra teljes átalakulásához. A kókuszlakókat elkezdték exportálni az anyaországba ahonnan ezért cserébe ipari termékek érkeztek. A kereskedelmet közvetítő Razziai városok ebből hamar meggazdagodtak. A hispán nép teljesen átalakult, minden munkát szinte a kókuszlakók végeztek ezért a hispánoknak rengeteg ideje szabadult fel. Pizzázó tudta hogy a sok szabadidő veszélyt jelenthet számára, ezért törvénybe foglalta a sziesztát ami kötelezővé tette mindennap 12 és 16 óra közötti semmittevést. A szieszta ideje alatt minden bolt bezárt, senki sem dolgozhatott, sem munkahelyen sem pedig otthonában. Ennek köszönhetően a hispán köznép az évtizedek leforgása alatt a leglustább és leghasznavehetetlenebb embercsoport lett a világon. Igenám de a gazdagság nem tartott örökké, Pizzázó jól tudta ezt. Ezért újabb és újabb expedíciókat szerveztek új szigetek és világok felfedezésére. 162-ben felfedezték a Tropicana-Multivitamin Szigeteket amit hasonló módon meghódítottak majd az Imi szigeteket is. 170-ben partra szálltak az Anatómiai félszigeten. Pizzázó és csapata keresztülvágott a bennszülöttektől és egzotikus vírusoktól hemzsegő dzsungelen ahol elkapott egy ritka fajta tífuszt majd nemsokkal később egy bennszülött támadás során életét vesztette.
I. Rodrigó idején (171-199)[]
I. Rodrigó a Kelet Hispán Kereskedelmi társaság vezetője lett, miután Hernández elhunyt. Rodrigó elődjéhez hasonlóan hataloméhesen politizált, habár talán nem volt annyira lelketlen és hipokrita. Rodrigó és a Níciai szenátus még 131-ben összeült és megkötötték a Tortellini egyezményt, ami egy határvonal volt amelyen túl a hispánok csak bizonyos mennyiségű árut szállíthatnak akárcsak a níciaiak a határ másik oldalára. Ez az egyezmény nem fosztotta meg Rodrigót túl nagy bevételektől, viszont sikerült békésen rendezni a konfliktusokat a níciával. Rodrigó felismerte, hogy a gőzmeghajtású fából készült sorhajók habár elegánsan néznek ki, nem éppen a legpraktikusabb eszközök a hatalmas páncélozott rombolókkal szemben. Rodrigó nekilátott egy új Harmada építésének, a Kétharmadának amihez sok reményt fűzött miután a gatyája is ráment. Rodrigó folyamatosan kutatott gyarmatosítható földek után, egyre kevesebb sikerrel. A 136-ban Fanszia olszágban kitört a fhorradhalom és az új hatalmi rendszer eléggé instabilak bizonyult. Miután IV. Fortcollins több jelentősebb területet függetlenített, Rodrigó figyelme a fanszia partokra szegeződött. 140-ben a Poros Birodalom új uralkodója, II. Über hadat üzent Fortcollinsnak. Rodrigó úgy vélte, hogy garantált túlerőben van ezért ő is belépett és sikeresen elfoglalta az Egykori városállamokat. Az új területek extrém gyors fejlődésen mentek keresztül és hoztak magukkal. Ugyanakkor sem a fansziáknak, sem a porosoknak nem tetszett a hispánok egyre csak növekvő jelenléte a Solt-engernél. Rodrigó a további konfliktusok elkerülése végett meg sem próbálta szerezni a Party királyságot, bármennyire is szerette volna. Az elkövetkező évtizedet heves diplomácia viták és gyors gazdasági és technológiai fejlődés jellemezte. 148-ra megjelentek a tájok akik további árukat, technológiákat és még több munkaerőt hoztak magukkal. Ez kiváltott egy második fejlődési hullámot. Rodrigó visszaforgatta a befektetéseit, viszont a kutatásokra nem nagyon költött. 2 év alatt a fejlődés alábbhagyott és az egyre csak növekvő táj kisebbségek eleinte csak autonómiát, később mikorra már inkább voltak többségben, csatlakozni akartak Táj Földhöz. Rodrigó halasztgatott amennyit csak tudott és végül az ügy a szőnyeg alá lett söpörve. 150-ben az első (hispán) hajós sikeresen körbehajózta Züm I.-et és útja során felfedezett sok új gyarmatosítandó területet. 151-re a Tropicana-Multivitamin szigetek valamint több egyéb partszakasz is hispán korona részeivé váltak.