Hattata Birodalom

Hattata Birodalom
A Hattata Birodalom zászlaja
Alapítás	z.a. 202
Elődállam(ok)	Konföderáció
Megszűnés	z.a. 1248
Utódállam(ok)	Hinnyeföld, Poloskoid Birodalom
Fennhatóság	a cikkben
Főváros	Öttusa, (egy ideig Curvetown)
Államforma	alkotmányos monarchia
Pénznem	Zümi Dollár
Népcsoportok	hattaták, hinnyeföldiek, zümiek, chiliek, északiak, mutuk

A Hattata Birodalom egy birodalom, amit 282-ben alapítottak Züm II.-őn, a Konföderációs Polgárháború végén. Elődjét a Hattata Óbirodalmat 112-ben alapították, és z.a. 189-ben a Pál Inka Birodalommal létrehozták a Konföderációt. A birodalom hamar megerősödött és hódításokba kezdett először Züm II.-őn, majd más rendszerekben is. A birodalom egészen 1248-ig fennáll, amikor is több részállamra szakad, és ezekenek nagy része Hinnyeföld kezébe kerül, a többit pedig megszerzik a poloskoidok. A Hattata Birodalom volt az emberiség történelmében leghosszabb ideig fennálló birodalom.

Történelem

Az Hattata Óbirodalom (112-189)

I. Hund uralkodása

Tipikus hattata birodalombeli táj

A Hattata Birodalmat z.a. 112-ben alapította néhány, pontosabban hat bosszús öregember, akiknek az állam ellopta a nyugdíját. Igazából mind a hatan dúsgazdagok voltak, (pont ezért szüntették meg a nyugdíjukat), de ez sértette a büszkeségüket, emiatt úgy döntöttek, hogy kiszakadnak a Zümi Monarchikus Köztársaságból és saját országot alapítanak. Egyúttal egy népet is alapítottak, aminek a neve hattaták lett. A hattaták közé bárki jelentkezhetett, aki elég öntelt, büszke és lenéző volt, valamint hatvan évnél idősebb volt (ezt a feltételt később eltörölték). A birodalom egy Chili és Tóvidék közti gyéren lakott területen foglalt helyet, fővárosa pedig Öttusa lett. Kezdetben az országot a Hattaták Tanácsa kormányozta, de 119-ben megválasztották királyuknak I. (Nagy) Hundot. A Tanács politikai hatalma így is megmaradt, mert bármikor megvétózhatta a király döntéseit, sőt le is válthatta azt. Az ország népessége folyamatosan növekedett, és szoros gazdasági kapcsolatba került Chilivel. A Keleti-hegységben hatalmas aranylelőhelyeket találtak, a bevételekből pedig az ország felvásárolt egy nagyobb termékeny síkságot a Zümi Monarchikus Köztársaságtól. 127-ben az USE megszállást indít Züm II. ellen. Az űrhajók a Hattata Birodalom északi részén landolnak és megkezdik az inváziót. I. Hund teljes katonai erejét mozgósította, de az ország északi része, beleértve Öttusát is, elveszett. A király és a tanács a Keleti-hegységben lévő védett városba, Hundvárba tette át székhelyét. Közben az USE megszállta Tóvidéket, Észak-Csisztapusztát és Beszar-Ábiát. A Zümi Monarchikus Köztársaságnak csak kisebb ereje volt Züm II.-őn, mivel még korábban kitört a Zümi Szabadságharc Züm I.-en. Ezért Hinnyeföld félretéve a korábbi ellenségeskedéseket hatalmas sereget küldött Züm City megvédésére, a rájahajókkal pedig az USE űrhajóit pusztították Züm I. felett. A Pál Inka Birodalom 200 katonát küldött segítségül, de valahol egy coulombiai kocsmában leragadtak. Chili is küldött katonákat, valamint elkezdte felszabadítani a Hattata Birodalmat.

A Tanács székháza Öttusában

128 januárjában nagy légicsata volt Öttusa felett, amiben a hattatáknak ugyan nem sikerült győzelmet aratnia az USE jóval fejlettebb vadászgépein, de a város védelmét sikerült nagyjából megsemmisíteni. Március 8-án megkezdődött Öttusa ostroma, közben felkelések törtek ki a városban az USE ellen. Mindeközben a hinnyeföldi seregek megkezték az előrenyomulást, március közepén elérték a Bakos folyót, nyár közepén a frontvonal már Tóvidéken húzódott. Május végére a hattaták visszafoglalták Öttusát, majd Beszar-Ábia nagy részét is. Augusztusban az USE újabb csapatokat küldött Tóvidékre, de szeptember elejére a zümi, hinnyeföldi, hattata és chili hadseregek egyesültek a Pardon-kanyarban és egy két napig tartó véres csatában legyőzték az USE-t. A háborúban a birodalom hatalmas károkat szenvedett és jelentős népessége elpusztult, helyükre főleg zümiek és chiliek települtek be.

I. Sink uralkodása

147-ben I. Hund halála után a Hattaták Tanácsa az akkor ötvenöt éves I. Sink-et választotta új királynak. Sink tanulva elődje hibájából sokkal erősebb hadsereget és űrflottát állított fel, de nem sokáig uralkodhatott, mert 153-ban egy díszvacsorán véletlenül mogyorós süteményt evett, és mivel mogyoróallergiája volt, meghalt. Utódja fia, Sank lett.

I. Sank uralkodása

Sank gazdasági reformokat vezetett be, és igyekezett megszabadulni az egyre korruptabb Hattaták Tanácsától így megkezdte az abszolutizmus kiépítését. Sank tudta, hogy egy esetleges háborúval két legyet is üthet egy csapásra: átveheti a teljes katonai vezetést és területeket is hódíthat. 167-ben fokozatosan felbontotta a szövetségeit Hinnyefölddel, akadályozta hinnyeföldi érdekeltségű cégek terjeszkedését az országban, valamint nyíltan fegyvereket szállított Hinnyeföld egyik legfőbb ellenségének, Táj Földnek. Eközben elkezdte titokban megerősíteni hadseregét. Miután Sank figyelmen kívül hagyta Hinnyeföld többszöri figyelmeztetését, Hinnyeföld támadást indított és porig rombolta Addendum városát, ahol (kiürített) katonai bázisok is voltak. A támadásnak több száz civil is áldozatul esett. A történtek rendkívüli felháborodást keltettek a hattata népesség körében, Sank pedig a támadásért a Tanács felelőtlenségét okolta. 168-ban népszavazás elé terjesztette a törvényt, ami korlátozza a Hattaták Tanácsának jogait, és a hadsereg vezetését az uralkodó kezébe adja. A törvényt a nép elsöprő többsége támogatta, így az 169 áprilisában érvénybe lépett. Közben Sank titokban egyeztetett a Kontraligával, és támadást szerveztek Hinnyeföld ellen. 169 május 9-én a Kontraliga hadat üzent a Konyaki Ligának és hatalmas hadseregeket indítottak Züm I.-en.

Addendum a háború után

Júniusban már a fanszia fővárost ostromolták, Hinnyeföld pedig minden erejét kivonta Züm II-ről. Ekkor, kihasználva Hinnyeföld gyengeségét a III. Nagy Háború miatt, Sank megtámadta az elvileg a Zümi Monarchikus Köztársasághoz tartozó, de valójában hinnyeföldi érdekeltséghez tartozó Nagy-Fila-sivatagot. Ahogy Sank számított rá, Hinnyeföld képtelen volt időben reagálni, így a birodalomhoz került a sivatag keleti része, majd dél felé indult, ahol egy ideig sikerrel haladt a tenger irányába, de Románál elakadt az előrenyomulás és állóháború alakult ki. 170 végére Hinnyeföld megerősödött, ezért Sank igyekezett minél hamarabb békét kötni, de ez nem sikerült és Felpárnál a hinnyeföldi seregek vereséget mértek a hattatákra, és a déli hódításokat elvesztették. A hinnyeföldi vezetők csak ezután voltak hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni és megkötötték a kunigundai békét. A békében elismerik, hogy a Nagy-Fila-sivatag a hattatáké (ami igazából nem is Hinnyeföldé volt, hanem a Zümi Monarchikus Köztársaságé), és megállapodnak, hogy a hattaták nem fogják támogatni Hinnyeföld ellenségeit. Sank ezután egyre kevésbé vette figyelembe a Hattaták Tanácsának véleményét, és a tanács tagjainak drasztikusan csökkentette a fizetését, elmondása szerint háborús szükségből. A tanács nem mert nyíltan fellépni az uralkodó ellen, mivel I. Sank nagyon népszerű volt a nép körében. Sank 181-ben természetes halállal halt meg, utódjául fiát, Sunkot jelölte meg, ami ellen a Tanács hevesen tiltakozott, de nem tudták megakadályozni Sunk trónralépését.

I. Sunk uralkodása

Sunk folytatta apja tanácsellenes politikáját, és titokban szervezkedni kezdtek ellene. 186-ban kitört a Hinnyeföldi Háború, amiben megtagadott mindenféle segítséget Hinnyeföldtől. Közben a hinnyeföldi kormány titokban tárgyalt a Hattaták Tanácsával és megállapodtak, hogy amennyiben Sunk meghal, a tanács átveszi a hatalmat, és katonailag támogatja Hinnyeföldet. 189 márciusában egy bomba robbant a királyi palotában, romba döntve azt. Sunk szerencséjére éppen diplomáciai okokból a Naprendszeren kívül tartózkodott. Bizalmas emberei küldtek egy futárt hozzá, de éppen elkerülték egymást és Sunk visszatér Öttusába. Ekkor Hinnyeföld már válságos állapotban volt, már nem volt képes sokáig ellenállni a Nagy Zümi Birodalomnak. Ezért Hinnyeföld vezetői készítettek egy tervet a zümi megszállás esetére, amiben egyesítették volna Züm II. szabad államait, a Pál Inka Birodalmat, a Hattata Birodalmat, Coulombiát és esetleg Chilit Konföderáció néven. A terv megvalósítását akadályozta, hogy Sunk semmiképp sem mondott volna le uralmáról és Hinnyeföldet sem támogatta volna. Amikor Sunk visszatérve meglátta a romokat, azonnal odahívta az őrségét, de már késő volt, néhány hinnyeföldi ügynök támadt rá és kíséretével együtt meggyilkolták. Ezután a Hattaták Tanácsa átvette a hatalmat, majd 189 szeptember 8-án, Hinnyeföld elestekor a Pál Inka Birodalommal létrehozta a Konföderációt, melynek fővárosa Öttusa, vezető testülete pedig a Hattaták Tanácsának korábbi tagjaiból lett.

A Konföderáció részeként (189-282)

Bővebben: Konföderáció

A felemelkedés időszaka (282-336)

I. (Büszke) Ubul uralkodása

A Konföderációs Polgárháború lezárultakor hivatalosan is elszakadt a Hattata Birodalom a Konföderációtól. 282-ben a királlyá koronázott I. (Büszke) Ubul egy, a háborútól megkímélt és gazdaságilag stabil ország trónjára lépett. Habár a Konföderáció a polgárháborút követő években összeomlott, a Hattata Birodalom erős iparának, és annak köszönhetően, hogy a háború nem zajlott a területén túlélte a háborút, annak ellenére, hogy hadserege és űrflottája gyakorlatilag teljesen megsemmisült. I. Ubul első dolga az volt, hogy hatalmas parádét és egy hónapig tartó dicsőséges koronázási menetet rendezett, melynek során repülőkről szórták a pénzt a nép közé. A parádékra annyi pénzt elszórtak, hogy majdnem csődbe ment az ország, de az eredmény nem maradt el, I. Ubul népszerűsége az egekbe szökött, 283-ban a Der Zümmer Zeit meg is választotta az év emberének. 284 elején Ubul kiadta az új törvénykönyvét, amit a nép hatalmas ovációval fogadott, pedig még nem is tudták mi van benne. Ha tudták volna, valószínűleg nem örültek volna ennyire, mert, mint később kiderült kisebb megszorításokat és új, kétszer 2+1 sávos adórendszert vezetett be. Nem sokkal később nagy közfelháborodást keltve kijelentette, hogy nem fogja újra felállítani a Hattaták Tanácsát, sőt semmiféle parlamentet, vagy bármiféle alkotmányos monarchiára emlékeztető rendszert, hanem abszolutizmust fog kiépíteni. A népet azzal győzködte, hogy a Nagy Zümi Birodalomban is alkotmányos monarchia volt - nem is működött. Ubul bizalmas embereiből egy új nemesi réteget hozott létre, és a korábbi állami birtokok jórészét a kezükbe adta. A Hattata Birodalom ebben az időben messze nem volt önellátó, főleg élelmiszer terén, és a hattata vezetők előre látták, hogy a Konföderáció néhány éven belül összeomlik, ezért új gazdasági kapcsolatok kiépítésére törekedtek elsősorban a Nagy Zümi Birodalommal és Chilivel. 288-ben összeomlott a Konföderáció, és a birodalmat sokként érte a Kereskedelmi Föderáció által felállított naprendszeri blokád. A blokád teljesen elvágta a birodalomba érkező kereskedők élelemszállító útját. Emiatt pár hónap alatt éhínség alakult volna ki, így I. Ubul kénytelen volt egyezséget kötni a Föderációval. 289 januárjában Pfillungzban titkos találkozót tartottak, ahol megegyeztek abban, hogy a Hattata Birodalom harcol a Nagy Zümi Birodalom ellen, cserébe megtarthatja a meghódított területeket, valamint kereskedőiket átengedik a blokádon azzal a feltétellel, hogy semmit nem adnak el a Zümi Birodalomnak. Az egyezséget a Föderáció vezetői kezdetben túl kedvezőtlennek találták, és csak úgy mentek bele, ha a hattaták felvesznek tőlük egy 100 millió zümi dolláros hitelt. Ugyanakkor, hogy a Zümi Birodalom ne fogjon gyanút, a hattaták velük is kötöttek egy titkos egyezményt Sziszifuszon, amiben megállapodtak, hogy a hattaták a Kereskedelmi Föderáció ellen harcolnak. A hattaták még hozzá nagylelkűen felajánlottak a Birodalomnak egy 100 millió zümi dolláros hadikölcsönt is, amit a Birodalom készséggel elfogadott. I. Ubul azonnal mozgósítani kezdte a hadseregét, és a katonáit föderációs zsoldosoknak álcázva bevonult a Bakosvölgybe, valamint Tóvidékre, ahol nem ütközött nagy ellenállásba, mivel a Nagy Zümi Birodalom hadserege el volt zárva Züm II-től. Ugyanakkor fegyverrel támogatták a beszaráb forradalmi mozgalmakat is. Egy idő után a Zümi Birodalomnak feltűnt, hogy a Züm II-t megszálló hadak szinte kivétel nélkül mind a Hattata Birodalom területéről indulnak ki, és az oda érkező hajók szabadon átjutnak a blokádon, ezért a hattaták a Föderációval közösen azt terjesztették el, hogy a Föderáció megszállta a Hattata Birodalmat. Ezt az aktuális uralkodó, XII. Fanszia Henrik el is hitte egy darabig, de pár hónappal később titkosszolgálata kiderítette az igazságot, ezért hattata ügynökök elrabolták a palotájából és egy titkos helyre akarták szállítani, de útközben elvesztették, azóta se látta többé senki. A megszállt Tóvidéket és a közben függetlenedő Beszar-Ábiát hattata-föderációs protektorátusként rendezték be. 303-ra a Nagy Zümi Birodalom megerősödött, a háború az ő oldalára kezdett billenni, ezért a hattata vezetők írtak egy levelet az uralkodóhoz, amiben segítséget kértek a megszálló Kereskedelmi Föderáció ellen. A hattata katonák, amilyen gyorsan törtek eddig előre, olyan gyorsan fordultak most vissza, és támadást indítottak az országban jelenlévő kis létszámú föderációs hadsereg ellen, közben a Birodalom sikerrel áttörte a Naprendszeri és a Züm II. feletti blokádot. A Kereskedelmi Föderáció vezetői bepánikoltak a hirtelen történt erőváltozás és belső szövetségesük elvesztése miatt, ezért Rút Ganéj a föderáció vezetője megfenyegette Ubult, hogy ha nem fejezi be azonnal a támadást, felfedi a Pfillungzi Egyezményt a Birodalom előtt. Ubul a válaszüzenetben kifejtette, hogy ilyen marhaságot soha sem tenne, majd csatolt hozzá egy másik videót, amiben a beszarábok vezetője, Brund, a Prion rakétavetővel a hátán megfenyegette, hogy egy óra múlva a levegőbe repíti a Föderáció központját. Persze ez nem volt igaz, sőt a Föderáció vezetői sem ijedtek meg tőle, de ez nem változtatott a tényen, hogy a hattaták a Nagy Zümi Birodalommal együtt elpusztították a Kereskedelmi Föderáció naprendszeri flottáját. A Föderáció válaszképpen tényleg felfedte a Pfillungzi Egyezményt, de a Birodalomnál senki nem hitt a bankároknak, tehát semmi hatása nem volt. Rút Ganéj ekkor emlékeztette Ubult, hogy tartozik a Föderációnak kamatokkal együtt 250 millió zümi dollárral, erre azt válaszolták, hogy eszük ágában sincs visszafizetni, meg hogy ebül szerzett jószág ebül vész el. Ezzel jól felbosszantották a Föderációt, de ez már nem számított, mivel a Nagy Zümi Birodalom pár éven belül teljesen elpusztította. Egy hónappal később, a Naprendszer teljes visszafoglalásakor, XIV. Henrik, zümi uralkodó bejelentette, hogy Tóvidéket és Bakosvölgyet még mindig a Birodalom részének tekinti és követeli vissza. A hattaták ezt elutasították, arra hivatkozva, hogy Bakosvölgyet a Föderációtól foglalták vissza, így a Sziszifuszi egyezmény értelmében jogosan őket illeti, Tóvidék miniszterelnöke pedig nyafogva bejelentette, hogy Tóvidék Birodalomhoz való csatolása alkotmányellenes lenne. Henrik azt válaszolta, hogy ez hülyeség és háborúval fenyegetőzött, de végül sikerült békés úton rendezni a konfliktust. A 305-ben megkötött megállapodás értelmében a Hattata Birodalom megtarthatta hódításait, Tóvidék és Beszar-Ábia függetlenedett, viszont a hattaták elengedték a Birodalom tartozásait és tíz évre békét kötöttek. I. Ubul népszerűsége újból hatalmasra növekedett, amihez hozzájárult, hogy a Rút Ganéjjal és XIV. Henrikkel vívott szócsatáiból harmincrészes tv-sorozatot csináltak. A sikeres háború bizonyította Ubul rátermettségét, így végül a nép elfogadta az általa bevezetett reformokat. A háború után a birodalom virágzásnak indult, mind gazdaságilag, mind technológiailag gyorsan fejlődött és a 310-es évekre a Nagy Zümi Birodalom után a második legerősebb emberi ország lett, habár területe és népessége csupán töredéke volt annak. I. Ubul külpolitikájában elsősorban békés megállapodásokra törekedett, a Zümi Birodalmat továbbra is szövetségesként kezelte, emellett igyekezett nagy befolyásra szert tenni a Független Kolóniák Szövetségénél. Ezt kezdetben kereskedelmi megállapodásokkal akarta elérni, például monopoljogot szerzett bizonyos termékek beszállítására, így egyfajta függést alakítva ki a FKSZ és a Hattata Birodalom között. I. Ubul idejében fokozatosan megerősödött a nemesség, az uralkodó különféle kiváltságokat ruházott rájuk, a hűségükért cserébe. I. Ubul 322-ben halt meg, utódja az általa kijelölt II. (Csiszta) Ubul lett.

II. (Csiszta) Ubul uralkodása

II. Ubul jóval meggondolatlanabb politikát folytatott, mint elődje. Már uralkodása kezdetén sikerült magára haragítania a zümi kormányt, amikor szokásos reggeli műsorában nyíltan parodizálta a Birodalmat, nem sokkal később pedig a zümi uralkodó XV. Henrik születésnapjára pedig egy üres dobozt küldött ajándékba. Ennek ellenére II. Ubul a hattaták körében népszerű uralkodónak számítot, részben azért mert meglehetősen populista politikát folytatott, intézkedéseit rendszerint "Mert Ön megérdemli!" jelszó alatt tette közzé. Külpolitikájában igyekezett még szorosabbra fűzni a láncot a Birodalom és a Független Kolóniák Szövetsége között, valamint szorgalmazta a hattata népfelesleg Obrusa-ra való telepítését. Ennek eredményeként a bolygón, mely a Konföderációs Polgárháború idején még a hattaták elleni felkelés központja volt, a 320-as évekre hattata többség alakult ki. A hattata függetlenséggel egy időben alakult ki egy titkos társaság - a Jövő Birodalma Mozgalom, mely célul tűzte ki a Hattata Birodalom csillagközi mértékű bővítését, valamint a teljes emberiség fölötti uralmat. A társaság tagjai (elsősorban hattata főurak) képzett manipulátorok voltak. Feltehetőleg II. Ubul maga is tagja volt a mozgalomnak, de egyes feltételezések szerint csak befolyásuk alá kerítették őt. 333-ban konfliktus alakult ki a hattaták és a Nagy Zümi Birodalom, valamint a Független Kolóniák Szövetsége között, mivel mindhárman magukénak tekintették a Lumen-rendszert. A konfliktust az robbantotta ki, hogy a Birodalom egy központi helytartói székhelyet akart kiépíteni Obrusán, ami súlyosan sértette a hattaták és az FKSZ érdekeit. A konfliktus valójában pont kapóra jött Ubulnak és a mozgalmának, akik közben kidolgozták Az ő kis tervüket. Persze a nyilvánosság előtt úgy adta elő az egészet, mintha aggodalommal töltené el a Zümi Birodalom fenyegetése. A terv értelmében Ubul már évek óta erősítette a flottáját és tartott hadgyakorlatokat a Birodalom orra előtt, valamint manipulátorai segítségével forradalmi hangulatott szított Thetysen és Marbukhon több-kevesebb sikerrel. Ugyanakkor fokozatosan erősítette befolyását a FKSZ-ben, és úgy tervezte, hogy a kritikus pillanatban kirobbantja a forradalmat Marbukhon, Thetysen, valamint Beszarábiában (aminek lakói szélsőséges birodalomgyűlölők voltak és el akartak pusztítani mindent) ugyanakkor átveszi a hatalmat az FKSZ-ben és két (a forradalmakkal együtt három) irányból indít támadást a Birodalom ellen, amelynek pacifista kormánya álmában sem gondolna támadásra, legalábbis Ubul számításai szerint. Ez mind nagyon jól hangzott így elmondva, de korántsem működött tökéletesen. A Birodalom bejelentését követően II. Ubul hőbörögni kezdett, hogy hogyan képzelik, meg miért és hogyan, ráadásul Obrusa a Hattata Birodalom része, sőt ha már itt tartunk, akkor a Konföderáció összes volt területe a hattatákat illeti és Ubul követelte a terület visszaállítását. XV. Henrik sokkal méltóságteljesebb válaszában kifejtette, hogy semmi akadályát nem látja annak, hogy Obrusa birodalmi közigazgatás alatt álljon, hiszen a Konföderáció beleolvadt a Kereskedelmi Föderációba, amit pedig a birodalom meghódított. Ubul azt válaszolta, hogy ez egy aljas hazugság, hiszen sem a KF, sem a Birodalom nem foglalta el Obrusát (ez igaz is volt, ugyanis a Konföderáció széthullásakor egyszerűen megfeletkeztek a bolygóról), valamint azzal érvelt, hogy Obrusát többségében hattaták lakják. És mivel a zümi többségű Züm I. a Zümi Birodalomhoz tartozik, ezért logikus, hogy a hattata többségű Obrusának a Hattata Birodalomhoz kell tartoznia. Ezt követően nyilvánosan bőszítette a népet a zümiek ellen, valamint elkezdte folyamatosan a hadseregét mutogatni. XV. Henrik, akinek elege volt már a háborúkból felszólította Ubult, hogy ne inzultálja a népet, hanem beszéljék meg, mint két értelmes emberi lény, és meghívta Ubult, valamint az FKSZ főtanácsosát, Waulberg Veronikát egy jótékonysági bálnak álcázott tanácskozásra, amelyet az ideiglenesen semleges zónának nyilvánított Obrusán tartottak. Ubul és Waulberg Veronika még a tanácskozás előtt megállapodtak, hogy közös nézeteket fognak képviselni a Nagy Zümi Birodalommal szemben. A jótékonysági bálra 336 február 9-én került sor Velo City-ben. Miután végeztek mindenféle udvariassági formulával, Henrik, Ubul és Waulberg elvonult egy zárt terembe "biliárdozni". Miután órákig tanácskoztak eredménytelenül, eldöntötték, hogy most rögtön lerendezik a konfliktust - kő-papír-ollóban. Először percekig bámulták egymást meredten, majd a játszma elkezdődött. Háromszor szállt öklük a magasba és háromszor zuhant vissza a mélybe. Végül kiderültek az eredmények. Henrik ollót mutatott. Waulberg papírt. Ubul pedig hatalmas "Győzelem!" kiáltással felmutatta - a középső ujját. A kialakult döbbent csendet egyedül Ubul percekig tartó röhögése törte meg, majd miután lenyugodott "na jó, de most komolyan" felszólalással újrakezdte a meccset. Ezúttal követ mutatott, Waulberg ollót, Henrik pedig papírt. Hamarosan megállapították, hogy ennek semmi értelme nem volt, mivel egyikük sem nyert, ezért folytatták a tanácskozást, ami alatt Ubul végig azzal szórakozott, hogy biliárdgolyókból kirakta a galaxis térképét, és a Birodalomhoz tartozó csillagokat jelképező golyókat legurította a lyukakba. Végül több órányi küzdelem és izzadás után megállapodtak, hogy Obrusa politikailag a Birodalomhoz tartozik, de a hattaták, valamint az FKSZ önkormányzatot létesíthetnek rajta és csak egyféle adót kell fizetnie a Birodalomnak, de ekkor Ubul felemelkedett a biliárdasztalról és körömrágva bejelentette, hogy az egész tárgyalás felesleges volt, ugyanis egy órával ezelőtt kitört a Marbukhi forradalom, katonái pedig már Hinnyeföldön masíroznak. Ezzel hivatalosan is kitört az I. Hattata Háború.

Az I. Hattata Háború (336-343)

II. Ubult valószínüleg ott helyben felkoncolták volna a Birodalom katonái, ha történetesen nincs semleges területnek nyilvánítva a bolygó. De Ubul tudta, hogy őt sem érdekelnék ilyen apróságok, és inkább nem kockáztatott, hanem kiugrott az ablakon és elhúzta a csíkot a bolygóról. Mire visszaérkezett Züm II-re, a hattata seregek már a bolygó jórészét megszállták, egyszerre két fronton támadva. Délen, Hinnyeföldön felszabadítóként ünnepelték őket, mert nekik mindegy volt ki uralkodik rajtuk, csak valaki más legyen, északon pedig egészen Züm City-ig akadály nélkül nyomultak előre, majd egy hét ostrom után bevették a várost. Egyből a győzelem után felállítottak egy pódiumot, ahol ott pózolt a teljes hattata vezérkar, Ubul pedig bejelentette a bolygó feletti totális uralmat. Közben Marbukhon is jól mentek a dolgok, a felkelők megszállták egész Mevrodert, a bolygó őslakosait pedig egy félreértés miatt sikerült a saját oldalukra állítani, ugyanis az ő nyelvükben nem szerepelt sem a "támogat", sem a "semleges" szó. Így végül 337-re teljes Marbukh hattata kézre került. Thetysen közel sem volt ilyen sikeres a forradalom. A jellemzően hattataellenes bolygón még több száz manipulátor bevetésével sem sikerült igazi felkelést szítani, a forradalmárokat mindössze néhány száz, petárdákkal dobálózó dühös lovaspólódrukker jelentette, akik mellesleg csak azért verődtek össze, mert kikapott kedvenc csapatuk, a Wellonville a jóval erősebb Caemo SC-vel szemben. Mindenesetre a hattata médiában több százezres tömeget ábrázoltak, akik elszántan tüntettek a Nagy Zümi Birodalom zsarnoki elnyomása ellen. A thetysi kudarc nem tántorította el Ubult, akinek a háború során hatalmasra nőtt az önbizalma (pedig már így is sok volt neki, még a hattaták közt is), és egyenesen Züm I-et támadta meg. Mialatt az utcákat és a városokat bombázták a hattaták, azalatt XV. Henriknek sikerült összeszedni egy ezrednyi csillagrombolót és egyenesen a Naprendszer felé rendelte őket. De ekkor már késő volt, II. Ubul csapatai landoltak Züm I.-en és Züm Cityt megszállták. A hattata seregek feldúlták a várost, a hivatalok kifosztásakor több száz tonna iratot zsákmányoltak, melyeket Marbukhra szállították és különleges üzemekben visszaalakították őket fákká. Közben megérkezett egy kisebb birodalomi flotta, köztük az uralkodóval, aki személyesen jelent meg az Uralkodók Tornyában. Látogatása azonban nem sokáig folyhatott zavartalanul, mert alig egy órával később a hattata sereg támadt rá és foglyul ejtették. Azonnal rögtönítélő bíróság elé állították, ahol mindenféle koholt vádakkal el is ítélték rögtön. A bíróságon II. Ubul is jelen volt és Henrik az utolsó szó jogán lehordta őt, mintha legalább a fia lett volna. Ilyen még sosem fordlt elő Ubullal, és ettől teljesen összezavarodott, de hamar összeszedte magát és egy falról leakasztott díszkarddal leszúrta az öreg uralkodót, mielőtt az egyáltalán megszólalhatott volna. Eközben folyamatban volt a Független Kolóniák Szövetségén belüli hatalomátvétel is. Mivel Waulberg Veronika még 336-ban kijelentette, hogy kormánya nem támogatja egyik félt sem, országa semleges a háborúban. Ezért szükségessé vált mihamarabbi eltávolítása. A hattaták igyekeztek aláásni Waulberg népszerűségét mindenféle hülyeséggel, amit az FKSZ-ben népszerű hattata lapokban terjesztettek, valamint jelentős összegekkel támogatták az ellenzéki párt kampányát, és a vezető pártban is igyekeztek viszályokat szítani. Lassan egy éve próbálkoztak ezzel, de csak mérsékelt sikert értek el, ezért a Hattata Birodalom nyíltan az ellenzék mellé állt és megfenyegette Waulberget, hogy amennyiben nem mond le azon nyomban beszüntetik a hattata szállítmányokat az országba, amitől az valószínüleg rögtön összeomlana, sőt Ubul még azt is hozzátette, hogy fontolgatja az ő tulajdonában lévő abraali Fantaglikol üdítőgyár bezárását. Mivel a Független Kolóniák Szövetségének népe tökéletesen függővé vált a Fantaglikol iránt, és a fenyegetés hatására valóságos pánik alakult ki. Az FKSZ kormánya kétségbeesetten fordult a Zümi Birodalomhoz segítségért, de azoknak nagyobb gondjuk is volt éppen, ráadásul uralkodó sem volt éppen ezért nem történt semmi. Waulberg végül lemondott, és előrehozott választásokat tartottak, ami teljességgel felesleges volt, mert a kormánypárt feloszlott és csak két párt volt összesen. Az eredmény nyilvánvaló: az ellenzék győzelmet aratott, és miután hivatalos főtanácsosjelöltjük, Pum Pál hirtelen szívizomsorvadásban elhalálozott, II. Ubul kezébe került az ország irányítása. Sajnos nem sokkal később a Zümi Birodalom vezetését átvette egy tehetséges tengerésztiszt, Pasziánsz Admirális és hamarosan visszafoglalta Züm I-et.II. Ubul eközben Thetysre utazott és a médián keresztül elterjesztette, hogy a birodalom megbukott, vége a rabszolgaságnak. Balszerencséjére a Thetysiek nagy része hozzászokott a birodalom jelenlétéhez, és nem szimpatizált a konföderációt eláruló hattatákkal. Thetysen egy véres polgárháború alakult ki. Pasziánsz a birodalompártiak segítségére egy egész ezredet küldött északról, a naprendszeri csapataival pedig megtámadta Züm II.-őt. A hattaták megerősítették a bolygó védelmét, de az így sem sokáig állhatott volna ellen a zümi ostromnak, de ekkor a Zümi Birodalomban trónra lépett XVI. Henrik, akit később a Hattata Birodalom megmentőjeként tartanak majd számon. Henrik katasztrofális és minden racionalitást nélkülöző döntéseket hozott, például a Züm II-t ostromló flotta nagyrészét elküldte inkább Marbukhot megtámadni, ennélfogva hamar vereséget is szenvedett. Pasziánsz Admirális már kezdetektől fogva ellenezte a lépést és kifejtette, hogy még egy random generátor is jobban irányítaná az országot, mint XVI. Henrik. Henrik ezt hallva azonnal leváltotta Pasziánszt és árulás vádjával bebörtönözte, helyére meg egy beteg állat került: Grull, a Harcizom. Grull admirális kérdezés nélkül végrehajtotta XVI. Henrik szeszélyes döntéseit, így végül sem Marbukhot, sem pedig Züm II-őt nem sikerült bevenniük. Thetysen azonban korántsem volt ilyen rózsás a helyzet és miután a birodalmi hadsereg ügyet sem vetett a bolygóra az ott lakók egyszerűen elüldözték onnan a hattata lázadókat. Ubul látva, hogy a helyzet menthetetlen, inkább Obrusa támadására összpontosított, ahol már ki is szemelt egy területet a leendő fővárosnak. Miután már teljhatalommal bírt az FKSZ flottája felett, két irányból indíthatott támadást a bolygó ellen, amit könnyedén el is foglalt, innen pedig a Lux-rendszer felé indult. A Lux-rendszerben, Boileath bolygón volt a Birodalom utolsó jelentős támaszpontja, mivel a bolygó fontos nehézipari központ volt. A Birodalom balszerencséjére a rendszert minden irányból hattata területek vették körül és el volt szigetelve az utánpótlástól, így 340-re a Lux rendszer is hattata kézre került. Két hónappal később, augusztus 5-én a két birodalom meghatározatlan időre fegyverszünetet kötött. A béke alatt a hattaták elsősorban a védelem megerősítésére törekedtek, mert biztosak voltak benne, hogy a Zümi Birodalom rövid időn belül támadásba lendül. A flotta kijavítása rengeteg pénzt igényelt, ezért Ubul egyszeri, nagy összegű "jótékonysági adót" szabott ki, ami nem éppen növelte a népszerűségét. A nagy építkezésekhez új nyersanyaglelőhelyekre is szükség volt, ezért a hattaták elkezdtek új kolonizálható rendszerek után nézni. Két szóbajöhető csillagot is találtak, a Navont és az Astrayt. A Navon kitűnő rendszernek ígérkezett, három lakható bolygólyával és fémekben gazdag aszteroidaövével, az Astray-el azonban volt egy kis probléma. A 340-ben lezajlott béketárgyalásokon meghúzott fegyverszüneti vonal a helymeghatározás pontatlansága miatt nem egy vonal volt, még nem is egy csík, hanem egy három fényév széles sáv, Astray pedig pont ebbe a sávba esett. Ebből kifolyólag mindkét birodalom magáénak tekintette a területet, ami önmagában még nem zavarta volna a hattatákat, csakhogy a Nagy Zümi Birodalom minden hajót azonnal, figyelmeztetés nélkül szétlövetett, ami már csak megközelítette a határsávot. Ezért a hattaták egyszerűen megvárták, amíg a csillag a galaxis körüli mozgásának köszönhetően ki nem ér a sávból és akkor kezdték el betelepíteni, de ezt a közben jól felkészült Birodalom kitűnő oknak találta a háború folytatására és azonnal hadat is üzent a Hattata Birodalomnak. A támadás egyszerre két bolygót ért: Züm II néhány hónap alatt elesett, azonban Marbukh bevétele lehetetlennek tűnt. Ubul nagylétszámú erősítést küldött Marbukh védelmére, közben pedig egy (valószínűleg értelmetlen) támadást tervezett a Gliese-rendszer ellen, valamint megpróbálta felvenni a kapcsolatot XVIII. Henrikkel, akinek azt üzente, hogy "Nyugi haver, az erőszak nem megoldás", valamint tájékoztatta, hogy ő csupán a lelki üdvösségét (mármint Henrikét) félti, és békét kért. Henrik azt válaszolta, hogy "bagoly mondja verébnek" és egy újabb támadást indított Obrusa ellen. II. Ubul ekkor Marbukhra utazott, hogy ott lelket öntsön az ellenállókba, de egy váratlan bombázás során életét vesztette. II. Ubul halála után még a korábbinál is nagyobb fejetlenség uralkodott el az országban, melyet a Zümi Birodalom rögtön ki is használt és egy elsöprő támadással elfoglalták Obrusát, majd a hattaták utolsó bástyáját, Marbukhot kezdték el ostromolni. Az országban tökéletes káosz uralkodott el a két fő tábornok Hubert Rupert és Hund Trotek egymásnak ellentmondó parancsokat adtak, a flottájukat elvezették egymás mellett, sőt, egyszer tévedésből a Tarkasi csatában egymás hajóit lőtték szét. A válsághelyzetnek III. (Cifra) Ubul fellépése vetett véget, aki szerint "Azonnal be kell fejezni ezt az embertelen öldöklést". Ezzel XVIII. Henrik is egyet értett, így 343-ban megkezdődtek a tárgyalások. Hosszú alkudozást követően sikerült megkötni a mindkét fél számára előnyös Oa Jouvadi-i békét, mely értelmében a hattaták kiszorultak Züm II-ről és ezzel együtt a teljes Naprendszerből, de megkapták Marbukhot, Obrusat és a Lux-rendszert, Astrayt a Független Kolóniák Szövetségéhez csatolták, ami hivatalosan is semleges állam lett. A béke értelmében a hattatáknak még elég nagy, évi 10 millió dolláros hadisarcot kellett fizetniük tíz éven keresztül.

A hattaták tanácsának uralma és a Nagy Reptoid Megszállás (263-344)

III. (Cifra) Ubul uralkodása

III. Ubul egy romokban heverő és a szervezettség legminimálisabb jelét sem mutató országot örökölt, de megesküdött hogy mire befejezi uralkodását a Hattata Birodalom túlszárnyalja majd a Nagy Zümi Birodalmat. Ez igen nehéz feladat volt, az ország költségvetése egy negatív előjelű szám volt, nagyon sok nullával a végén. Ubul, ahelyett hogy elődeihez hasonlóan növelte volna az adókat, inkább csökkentette azokat, így vonzva tőkét és munkaerőt az országba. Ez az intézkedés nagyon népszerűvé tette, gyors ipari fejlődést és bevándorlást szült, ugyanakkor nem változtatott azon a téren, hogy az ország kincstára kongott az ürességtől. Nagy szerencséjére a Lux-rendszerben lévő Carbia bolygón gigantikus gyémántkészleteket fedeztek fel. Gyorsan állami kézbe vette a bolygót és megkezdték a gyémántkitermelést. A kibányászott gyémántot elsősorban a hadisarc törlesztésére fordították és csak módjával termelték, nehogy ezzel elértéktelenítsék azt. Ubul legfontosabb intézkedései közé tartozott az új közigazgatás megszervezése: a fővárost Obrusára helyezte, a legfőbb közigazgatási egységek a rendszerek lettek, melyek viszonylag nagy önállósággal bírtak és a planetáris parlament igazgatta őket. A bolygókon belüli földeket a leghűségesebb alattvalói által igazgatott tartományokra, comitatusokra osztotta. III. Ubul szorgalmazta a Navon-rendszer betelepítését, valamint további lakható bolygók kutatását. Az ő nevéhez fűződik a Naprendszer-Thetys-Marbukh-Lux-Lumen-Navon útvonalon kiépített "űrsztráda", mely hamar a birodalom, majd a galaxis kelei felének meghatározó kereskedelmi útvonalává vált. III. Ubul ígérete beteljesedni látszott, a birodalom sosem látott mértékben fejlődött és a Zümi Birodalommal is szoros kereskedelmi kapcsolatok épültek ki. Z.a. 349-ben, mindössze nyolc évvel trónralépése után Ubul arra hivatkozva, hogy megunta az uralkodást lemondott és thetysi nyaralójába költözött. Utódjaként IV. (Dcsőséges) Ubult választották.

Kiterjedése

Züm II. országai
Bakosvölgyi Autonóm Kormányzóság, Balek, Berlund Fejedelemség, Beszarábiai Köztársaság, Chili, Coulombia, Fatália, Felföldi Királyság, Fingusztáni Köztársaság, Guba, Hattata Birodalom, Hinnyeföld, Huligán Kefírség,Konföderáció, Korai N.D.K, Libertia, Nagy Zümi Birodalom, Pál Inka Birodalom, Solt Foki Köztársaság, Sziget Birodalom, Tóvidék, Zümi Köztársaság, Zümi Monarchikus Köztársaság