| Barbária | |
|---|---|
|
Terület |
125 866 km² |
|
Népesség (100/200/500/1000/2000) |
2 200 000/3 100 000/6 600 000/13 800 000 fő |
|
Pénznem |
|
|
Fővárosa |
Barbár Polisz (~12%) |
|
GDP/fő |
1680 đ |
|
Beszélt nyelvek |
Magyar, Fanszia Világnyelv |
|
Államforma |
Királyság, később a Zümi birodalom hatásai érvényesülnek |
|
Szomszédos országai |
Party Síkság, Kaszpia, Poros Ország, Vulgária, Fanszia Olszág |
|
Éghajlata |
Kontinentális, Hegyvidéki |
|
Átl. Népsűrűség |
51 fő/km² |
Barbár Hegység
Barbária
Barbár Polisz 80 környékén
Barbária Züm I. egyik országa.
Elhelyezkedése[]
Barbária a Mezil az Őrült fennsíktól délre helyezkedi el. Északról a Barbár hegység, Nyugatról a Fanszia öböl, Délről a Déli-tenger határolja, keletről nincs természetes határa. Egyetlen folyója a Barbár.
Kialakulása és Természetföldrajza[]
Barbária földrajzilag egységes Fanszia Olszággal. Nagyon gazdag vasércben és uránban is bővelkedik. A barbár hegység egy vulkanikusan kialakult hegység, melyből Barbária egyetlen folyója a Barbár folyik bele a Déli-tengerbe.
Gazdasága[]
Barbáriának, Fanszia Olszághoz hasonlóan nagy bevételt jelent a fém export. Bár területe jóval kisebb, termőföldjei többszörösét termelik a fanszia földeknek. Ennek oka a Barbár hegység vulkanikus talaja. Barbária többször átvette az uralmat a Nagyon-szoros felett, ezzel befolyásolni tudta a Fanszia kereskedelmet. Később azonban elvesztette a területek.
Történelme[]
Kialakulása és a független Barbária[]
A barbárok nevükkel ellentétben egy viszonylag fejlett nép volt, melyet a fansziák kezdtek el egyszerűen barbárnak nevezni. A barbárok a party síkságon vándoroltak nyugat felé (valószínűleg a Koponyányimonyók elől menekültek), számuk 1 millióra volt tehető. Barbária területén a barbárok zsákutcába érkeztek, északról a nem túl barátságos Fanszia királyszág területe húzódott, délről és keletről tenger határolta, még nyugatról a koponyányimonyók üldözték őket. A népnek dönteni kellett, vagy átkelnek a fanszia területen (ami nagyon veszélyes lett volna), vagy letelepednek és védekeznek. A barbárok a védekezés mellett döntöttek, amihez hozzájárult az is hogy a koponyányimonyók előrenyomulása is lassult, a partyzánokkal vívott háborúk miatt. A lakosság a róluk később elnevezett Barbár folyó mentén telepedett le, létrehozták a legtöbb városukat amelyeket erős falak védtek. Létrehoztak továbbá a tengerpart mentén is, valamint a szárazabb nyugati térségeken is kifejezetten határvédő városokat is. 44-ben az erős Koponyányimonyó horda söpört végig déli tájakon, betörve a Barbár területekre. Habár a támadásokat sikeresen kivédték, a nyugati térségek lepusztultak. 44 és 50 között a Barbár városok önállósodtak egymástól, városállamok jöttek létre. Barbáriát nem úgy tekintették mint egy közös országot, hanem mint egy földrajzi tájat. Eközben a Fanszia királyszág megerősödött és I. Mezil (Az őrült) vezetésével, egyenként elfoglalták a városokat. A fanszia várépítészet sokkal gyorsabban fejlődött mint a barbároké és az emiatti ismereteik miatt könnyű győzelmet arattak.
I. Mezil (Az őrült) uralkodása (52-66)[]
I. Mezil fanszia király lett Barbária legnagyobb ura. Bevezette a Fanszia törvényeket, kinevezte az őhozzá hűséges emberek, valamint néhány várost is alapított (Bájszer ahol később a börtön is felépült). I. Mezil továbbá megvédte Barbáriát a külső támadásoktól. A csatákban a barbárok elsajátították a fanszia harctechnikákat, amiket később a saját javukra fordítottak. I. Mezil ellentámadást indította a Koponyányimonyó birodalom ellen. A birodalom területén nem találtak semmit, mindenütt elhagyatott kopár síkságok voltak és romok. A hadsereg visszavonult, és ezentúl a nem volt több ellenséges betörés Barbáriában. Az ország gazdasága fejlődött, habár egy picit mindig le volt maradva a fansziához képest. A fansziák nem tudták asszimilálni a barbár népességet, hanem egy keverék réteg alakult ki, akiknek a neve kultúrbarbár volt. 66-ban I. Mezil meghalt barbáriában, és zavargások törtek ki. Az elvetemültebb fansziák egy része szerint barbár merénylet történt. A barbárok ellen egyre több fanszia vád érkezett, ami sértette a barbárokat. Válaszul a barbárok tüntetni kezdtek amiért egyre jobban megkülönböztetik és elnyomják őket. A fansziák ellentüntetésekbe kezdtek, majd később több összecsapás történt. Ekkor a barbár tüntetők élére Fortcollins, egy befolyásos barbár politikus állt, aki lázadásra buzdította a barbárokat és akárkit aki nem kért a fanszia elnyomásból. 67-ben kitört az I. Barbár Háború (67-69) amiben a barbárok győzelmet arattak és függetlenek lettek. A trónra I. Fortcollins került.
I. Fortcollins uralkodása (69-90)[]
I. Fortcollins megalapozta a Barbár nemzeti hadsereget, valamint óriási építkezésekbe kezdett. Keletről a Koponyányimonyó birodalom újra fenyegetést jelentett. Az ország dúskált vasércben, ezért gyors fegyver gyártásba kezdtek. Fortcollins erőltette a fegyverek gyártását és a harcképes férfiak 70%-át katonai szolgáltba állította mindig. Az ország mindent megtett a biztonságért és törekedett békésen kiegyezni a szomszédos országokkal és törzsekkel. 72-ben 20 év békét kötöttek a fansziákkal. A király ezután teljes figyelmét a koponyányimonyókra szentelte, akiket 77-ben sikerült a saját csapataikkal legyőzni. A 80-as években állandósultak a nyugatról betörő támadások. 90-ben Khonkhord várában halt meg amikor a koponyányimonyók felgyújtották az egész várat rettegett fegyverükkel, a Pokol kezével ami hatalmas mennyiségű égő olajjal és lávával tüzelő ágyú volt.
II. Fortcollins uralkodása (90-108)[]
II. Fortcollins apjával ellentétben nem törekedett a békére és a védekezésre, hanem agresszív politikát pártolta. Betört a Koponyányimonyók birodalom belsejébe ahol egy sikeresen megostromolta Minyont (92) és megtámadta az ellenség fővárosát, Krumplit. Az ostromban vereséget szenvedett a barbár hadsereg, és rengeteg ember meghalt. A csata után II. Fortcollins békét kötött a a koponyányimonyókkal de ettől függetlenül a fosztogató hadjáratok nem szűntek meg. 95-ben III. Zul (Fekszik) behívta Collins hadereit fanszia olszágba, hogy segítsen legyőzni a fanszia bárókat. Fortcollins úgy döntött, hogyha már ott van akkor elfoglalja eész Fanszia kiráylszágot, és akkor elég erős lesz a koponyányimonyók legyőzéséhez. Ez volt a II. Barbár Háború (95-101)- Barbária eleinte győztesnek bizonyult a háborúban, de 99-ben egy erős koponyányimonyó támadás elvonta a sereg erejét a háborútól. 1 évvel később a fanszia trónra egy tehetséges hadvezér került, I. (Nagy) Omlett aki 2 év alatt kiverte az országból a barbárokat. Az ország békére kényszerült, 108-ban korlátlan időre kötöttek békét a barbárok és a fansziák. II. Fortcollins elvesztette a serege nagy részét, ezért úgy döntött, hogy békésen szerez területeket és elfoglalta az akkoriban még lakatlan Urán szigetet. Azonban Fanszia Olszág is ebben az időkben elkezdte kolonizálta a szigetet. Az urán sziget elfoglalásával II. Fortcollins nehéz helyzetbe került. Pár év alatt azonban ismét erős hadsereget tudott összetoborozni, és egy flottával blokkolta a fanszia kereskedő hajókat, amiket csak hatalmas összegekért vagy áruért engedtek át. Omlett a figyelmeztetések után fegyvert fogott (Urán Háború 101-108). A háborúban mindkét fél kimerült, de némileg a fansziák jobban álltak. II. Fortcollins és I. Omlett lovagi párbajban, majd a döntetlen miatt, virsli és sör ivó versenyben döntöttek a háború sorsáról. II. Fortcollins nem tudott mit tenni az alkoholista és hadsereg étvágyával felérő Omlett ellen, epegörcsöt kapott és meghalt. I. Omlett ezáltal jogos tulajdonsoa lett a Barbár királysának.
I. (Nagy) Omlett királysága és az azt követő káosz (108-136)[]
I. Omlett uralma alatt Barbária már sokkal jobban asszimilálódott az erőltetett fanszionizmus miatt. Barbária ugyan tartománya volt a Fanszia királyszágnak de Omlett mindent megtett hogy teljesen beolvassza, ami lényegében sikerült is. A 110-es években Omlett konstans háborúzása miatt a figyelem elterelődött Barbáriáról ahol a fansziák száma jelentősen megugrott. Barbária fővárosa, Barbárpolisz többnyire barbár lakta város volt habár a fővárosi szerep áthelyeződött az egyre gyorsabban fejlődő és túlnyomó többségben fanszia lakta Bájszerbe. Omlett, hogy a fennakadást elkerülje soha sem tette meg tartományi fővárossá Bájszert, habár ez gyakorlatilag nem jelentett semmit. A barbár belpolitikába egyre jobban beleszóltak a fanszia pompás főurak, akik végül már nem voltak hajlandóak tárgyalni a barbárokkal azok kulturálatlansága miatt. Ez a gazdag bárókat ösztökélte, hogy felvegyék a fanszionizmust, vagy hogy sztrájkoljanak, az utóbbit Omlett nem díjazta. Barbáriát Omlett teljesen demilitarizálta, a fegyvertartás is korlátozva volt. A 120-as évekre az asszmiláció abbamaradt hátrahagyva egy barbár kisebbséget akik száma jelentősen megcsappant. Ráadásul Omlett hatalmas hódításai miatt a barbárok aránya a birodalomban mégjobban lecsökkent. A barbárok egy része titkos társaságokba rendeződött, akik szervezkedni próbáltak majd a következő uralkodó ellen, ugyanis belátták hogy I. Omlett ellen semmi esélyük sincs. Ahogy teltek az évek egyre kevesebb remény volt a függetlenedésre, de ez a népesség 80%-át nem is zavarta már. Az ország szépen komótosan fejődött és béke honolt. A békének I. Omlett hirtelen halála vetett véget. (Alkesz) Klaudiusz rövid uralma alatt a szakadárok felléptek, élükön III. Fortcollinsszal, aki a jogos trónörökös II. (Bölcs) Omlettel szervezkedett. Habár Klaudiusz egy balesetben meghalt, mindenki (többek között II. Omlett) is a barbár szakadárokat és közülük is leginkább Fortcollinst vádolták. Fortcollins nem tudott védekezni mert mire szóhoz jutott volna egyszerűen csak megölték. II. Omlett idején fanszia olszágban is forradalmi hangulat alakult ki, ami elősegítette egy bizonyos IV. Fortcollins fellépését, aki állítása szerint "leszármazottja az elődeinek" és mivel ez megcáfolhatatlan tény volt és a neve sem volt gyanús ezért sokan követték. IV. Fortcollins fegyverbe szólította a népet és puccsot hajtott végre, majd kifinomult módszerekkel megszerezte a hatalmat a Party királyság fölött is.
IV. Fortcollins idején (136-140)[]
Fortcollins háborúzással volt kénytelen tölteni a szabadidejét, ugyanis a frissen szerzett terülein megjelentek az immár Fanszia kösztálszaszágként emlegetett fanszia sereg. A Party királyságtól örökölt flotta valamint a fansziákból hiányzó józan ész kombinációjával képes volt hazavágni a fansziák szánalmas seregeit. A szárazföld belsejében már nehezebben ment a helyzet. A fansziák lassan nyomultak előre és maga Barbária szőnyegbombázás alatt állt. Ebből az okból kifolyólag IV. Fortcollins átköltözött Obe City biztonságos falai közé. A háború eredményes lett volna, ha a sors nem konspirál össze IV. Fortcollins frissen felemelkedő állama ellen. 140-ben I. Rodrigó hispán császár és II. Über poros uralkodó szinkronban hadat üzent neki és porig rombolta a relatíve szerény és amúgy is megtépázott flottáját. IV. Fortcollins vereséget szenvedett és száműzték egy Kókusz szigeti bennszülött törzshöz, ahol állítólag még érkezése napján megették.
Értékelés[]
|
|